Köles: a csont- és porcbetegségek alternatív gyógyszere

A kölest leggyakrabban állatok takarmányozására termesztik, pedig sok más, egyéb felhasználási módja is ismert. A gluténérzékeny emberek étrendjének például az alapköve lehet.

A köles leginkább a zabbal hozható rokoni kapcsolatba, ugyanis a toklászosok családjába tartozik. Származását tekintve elég távolról kerül hazánkba, ugyanis először Indiában fedezték fel ezt a növényt. Mezopotámiában már 6 ezer évvel ezelőtt termesztették, de Németországi feljegyzések arról árulkodnak, hogy már Krisztus előtt használták és termesztették ott is a kölest.

A köles 60-90 cm magasra nő meg, levele lándzsás, szőrözött. Virágzata bókoló, oldalra hajló. Fajtái a buga alakja után 3 csoportba sorolhatók, ügy mint szétálló bugájú, laza és féloldalas, valamint tömött és egyenes bugájú köles. Leginkább a közepesen kötött talajokat kedveli, és az sem árt, ha a termőterület humuszban gazdag. Vetése a kései fagyok után kezdődhet meg, de rövid tenyészidejének hála még júniusban sem késő a magokat a talajba juttatni. Betakarítása augusztus-szeptember hónapban történik adott év időjárásától függően. Nálunk alig néhány száz hektár területen termesztik országosan, elsősorban a sárga- és pirosmagvú köles fajták közül. A köles termésátlaga 1,0-2,5 t/ha között változhat a termőhely adottságainak és az alkalmazott agrotechnikai eljárások függvényében.

Hazánkban alig néhány száz hektáron folyik kölestermesztés

Manapság táplálkozásban betöltött szerepe elenyésző, pedig évszázadokkal ezelőtt az egyik legjelentősebb szántóföldi növényként tekintettek rá az emberek. A kölest kásaként fogyasztották.

Bezzeg az állati takarmányozásban! A köles darált formáját szinte minden állat szívesen fogyasztja. Takarmányozási értéke a kukoricáénak a 90- 95 %-ával egyezik meg. Néha zölden is betakarítják, de durva szára és szőrös levelei miatt a köles széna csak gyenge minőségűnek számít.

A köles, étrendben betöltött szerepét nem szabadna félvállról venni. Ásványi anyagokkal bőven el van látva, 100 g kölesben 550 mg kovasav, 6,8 mg vas, 0-6 mg fluor, 3 mg nátrium és 170 mg magnézium található. Az is csak hozzáad az érétkéhez, hogy a fontos ásványi anyagok és nyomelemek nagyon finom, már-már homeopátiás formában vannak jelen a kölesben, így jóval könnyebben képesek beépülni a szervezetbe, a csontokba és a porcokba.

Apropó csontok. A kölesben nagy mennyiségben megtalálható kovasav adja az emberi test kötőszöveteinek szilárdságát is, ezért ilyen jellegű betegségeknél, vagy éppen csonttöréseknél is hatékony segítség lehet a köles.

A köles a humán étrendbe is kiválóan beilleszthető

A kovasav a fluorral együtt a fogak és körmök egészségéről, szilárdságáról is gondoskodik, valamint a friss, sima bőr és a fénylő haj is a kovasavnak köszönhető.

A kölesből őrölt liszt gluténmentes, nincsen benne sem glutenin, sem pedig gliadin. Gazdag káliumban, magnéziumban, vasban, B1, B2, B6 és B17 vitaminokban is.

Talán ezért is, Ázsiában a köles igen közkedvelt táplálék. A magját levesekhez használják fel, lisztjét megfőzve fogyasztják. A kölesből még kenyeret is sütnek.