Újdonságokkal próbálkoznak az ázsiai márványospoloska elleni védekezésben

Sok új kérdéssel szembesültek a gyümölcstermesztők, miután az ázsiai márványospoloska meghonosodott az Egyesült Államok nyugati partján, az oregoni gyümölcsösökben. Az eltérő növénykultúrák és környezeti feltételek miatt a keleti parti tanulságokat csak részben tudják alkalmazni. Keleten nem termesztenek körtét és mogyorót, ezek viszont Oregonban fontos terménynek számítanak. Ráadásul sajnos a poloska is különösen kedveli ezeket a haszonnövényeket.

A Magyar Mezőgazdaság írt róla, hogy ideális esetben úgy lehet mérsékelni a kártételt, hogy nem használnak sok széles hatású rovarölő szert, ami veszélyeztetné az integrált termesztési módszer hosszú távú fenntartását. Azonban az ázsiai márványospoloska nehezen előrejelezhető kártevő. Nem működik a keleti parton eredményesen bevetett csapdázási módszer, mert ott mások az ültetvények és a természeti környezet. Ezért a csapdázásra és a védekezésre saját módszert kell kidolgozni. Ezen az Oregoni Egyetem mezőgazdasági kutató és szaktanácsadó központjának rovartanos csapata dolgozik.

Gyorsan terjed a kártevő

A kártevő először 2004-ben tűnt fel Oregonban, de az utóbbi két évben kezdte komolyabban veszélyeztetni a gyümölcsösöket. Az ültetvények közül sokat természetes növényzet vesz körül, amelyek jó élőhelyet nyújtanak a kártevőnek. Ez az egyik nagy gondja a Columbia River Gorge vidékén (a Columbia folyó kanyonjában) gazdálkodó körtetermesztő gazdáknak. Az első gazdasági kárt 2018-ban jelentették, tavaly pedig rosszabbra fordult a helyzet. Még az is előfordulhat, hogy alulbecsülték a poloskakárt, ami nagyon hasonlít a kalciumhiány okozta gyümölcshús-foltosodásra - írták.

A pontosabb megfigyelések alapján úgy vélik, hogy a kalciumhiánynak nézett foltok fele valójában az ázsiai márványospoloska szívogatásának a nyoma. Amennyiben a bogarak a fiatal, még kemény körtét szívogatják, az a gyümölcs torzulását eredményezi, ami hasonlít a körtekövecsesedés vírus tünetére.

Az ültetvények melletti fákon szaporodnak fel

Arra jutottak, hogy az oregoni, vagy nagylevelű juhar (Acer macrophyllum) a poloska kedvencei közé tartozik, ezért a a helyi gyümölcstermesztők nagy veszélyben vannak. A poloska nagy egyedszámot ér el az erdei fákon, onnan pedig folyamatosan átrepül a gyümölcsösökbe. Ezért is buzdítanak arra, hogy megelőzésképpen az ültetvények környékét permetezzék. Ám ez nem biztos, hogy működik a kanyonban, ahol a nagy magasságkülönbség miatt a kártevő általában a felsőbb régiókból érkezik.

A cseresznyetermesztők sem lehetnek nyugodtak, mert ez a gyümölcsfaj a mandulához és az őszibarackhoz hasonlóan jó tenyészhely az ázsiai márványospoloska populációinak. Oregonban a csapdázásnál az volt az első probléma, hogy az általánosan használt aggregációs feromon, amivel a csapdába akarják csalni a poloskát, nem működik olyan hatékonyan tavasszal, mint ősszel.

Ősszel szoktak összegyűlni, hogy telelőhelyet keressenek maguknak. Az olyan korai gyümölcsök, mint a cseresznye esetében a csapdafogás adatai és a kártétel mértéke között így nem volt összefüggés. Helyette inkább ragacsos lapok és csalogatóanyag kihelyezését javasolják a szakemberek a gyümölcsös környékére.

Nem vennék át a keleti növényvédős gyakorlatokat

Az oregoniak azért sem szeretnék átvenni az USA közép-keleti államainak gyakorlatát, mert az túl gyakori rovarölő szeres permetezéssel járna. Nem akarják kockáztatni az integrált módszerek alkalmazását a kártevő elleni piretroidos permetezéssel. Hosszú távon a parazita szamurájdarázs oldhatja meg a kérdést, ha sikerül elszaporítani a környező területeken. Addig pedig ki kell próbálni a többi megoldást, mint például a nimfák ellen időzített kezelést, a kaolinbevonat riasztó hatását, vagy a rovarhálót. Többen kísérleteznek a csalogatóanyag és a rovarölő szer kombinálásával is. Ám önmagában az, hogy sok kártevőt egy helyre csalnak és elpusztítják őket, nem biztos, hogy csökkenti a gyümölcskárt - írták az egyetemi szakemberekre hivatkozva. A kártevőről itt lehet további információkat olvasni.