Kéregelhalás és gubacsdarázs miatt nehéz ma magyar gesztenyének lenni

Tart a gesztenyeszezon! Jellemzően októberben érik a szelídgesztenye, a napokban már megtalálható a piacokon és az üzletek polcain. Amint pedig beköszönt a hidegebb idő, megjelenik az utcai gesztenyesütőknél is. Magyarországon a legtöbb a Nyugat- és a Dél-Dunántúlon terem belőle. A bükkfafélékhez tartozó szelídgesztenye termesztése azonban kockázatos, mert az utóbbi másfél évtizedben egy felerősödött gombás betegség, a kéregelhalás (Cryphonectria parasitica) járványszerűen tizedeli a fákat.

A NAK írta meg, hogy a szelídgesztenye hazánkban is honos. A nagyon igényes növény termesztéséhez speciális ökológiai követelményeknek kell megfelelni. A kiegyenlített, csapadékosabb időjárást és a savanyú talajt kedveli. Emiatt az üzemi méretű termesztése csak az ország néhány táján, így a dél-dunántúli, a nyugat-dunántúli és a Börzsöny-hegységi termesztőtájakon lehetséges. A mogyoróhoz hasonlóan jellemzően kisüzemi növény. Az 1970-es években telepített, összesen mintegy 450 hektár területű áruültetvények mára szinte teljesen kipusztultak, jelentősebb méretű üzemi ültetvények nincsenek az országban. Az éves termés nagy részét ma is főként a ligetes szórványgesztenyések és a vad állományok adják.

Összesen 224 hektáron terem szelídgesztenye üzemi körülmények között

Az árutermő szelídgesztenye-ültetvények területe – a SAPS-adatok alapján – mindössze 224 hektár, az ültetvények elsősorban a nyugat- és dél-dunántúli megyékben találhatóak. A növény termesztése kockázatos, az utóbbi másfél évtizedben egy felerősödött gombás betegség, a kéregelhalás (Cryphonectria parasitica) tizedeli járványszerűen az állományt. Néhány éve pedig megjelent a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmos kuriphylus), amely szintén komoly károkat tud okozni. Hatékony védekezés egyelőre egyik károsítója ellen sincs, bár a szelídgesztenye gubacsdarázs természetes ellenségének (a hazánkban nem honos Torymus sinensis fürkészdarázsfajnak) betelepítésével kapcsolatos vizsgálatok biztató eredményeket mutatnak.

Az országos éves termésmennyiség jellemzően 200-500 tonna közötti, ami a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be. A magyar gesztenyeexport elhanyagolható, azonban jelentős a feldolgozóipari igény, így behozatalra szorulunk belőle. Az import évente 1000-2500 tonna között mozog, jellemzően Olaszországból érkezik a gesztenye a magyar étkezőasztalokra és termékekbe. Arról itt írtunk korábban, hogy miért érdemes belevágni a termesztésébe.