Itt van az ősz, itt van a szelídgesztenye

Remek cikkre bukkantunk a Kapanyél oldalán, melyben a szelídgesztenye sokszínűségéről olvashatunk. Készülhet belőle méz, nagyméretű lombkoronája alatt jó hűsölni, termését pedig többféleképp lehet hasznosítani. Nem egy gyorsan növő fajta, de megéri.

A rómaiak úgy tartották, hogy ott jó élni, ahol szelídgesztenye terem. Ezek szerint Magyarországon jó élni, mert éghajlatilag országszerte adottak a gesztenyetermesztés feltételei: az évi 10°C-os középhőmérséklet mellett még a fagyok sem károsítják különösebben. Szeret is itt lenni, amit jól bizonyít, hogy bár egy legenda szerint Mátyás király felesége, Beatrix hozta Itáliából a 15. században, valójában a szelídgesztenye őshonos a Kárpát-medencében.

 

Nem véletlenül az egyik legkedveltebb gyümölcsfa, hiszen minden évszakban elkápráztat valamivel: virága különleges, 10-30 cm-es füzérvirágzat, amelyből nagyon finom méz készül. A 20-25 m-es mutatós fa hatalmas koronája alatt nyáron jó hűsölni, ősszel pedig édeskés termését élvezhetjük.

  Ha a kertünkbe szeretnénk ültetni, türelmesnek kell lennünk: a magról kelt példányok csak a 12-15. évben, az oltványok viszont már az 5-8. évben termőre fordulnak. Főleg, ha több fa is van, mert saját virágporával rosszul termékenyül. Ha jól érzi magát, rendkívül hosszú életű - a nálunk élő fák közül a legtovább, 500-1000 évig is elél.

Az ősz legbiztosabb jele, amikor a piacon megjelenik a szelídgesztenye. Többféle nemesített változata létezik; az egyik legismertebb a maróni. Az elnevezés jelentheti az olasz fajtákat, de általában a nagy szemű gesztenyét is így hívjuk.