Behurcolt kártevők keserítik az életünket

Az utóbbi időben egyre jellemzőbb az, hogy aki nem használ növényvédő szereket a kertjében, annak a termése is igen hamar elvész a kártevők miatt, amelyek ellen régen nem kellett védekezni, merthogy nem is voltak Magyarországon. Viszont az évek során –főként az elmúlt 150 évben- és a kereskedelem egyre tágabb körű terjedésével hamar elszaporodtak olyan kártevők Európában, amelyek addig ismeretlenek voltak, és hatalmas pusztításokat végeztek. De mégis melyik kártevő honnan érkezhetett hazánkba, és milyen pusztításokkal járhat egy új faj megjelenése?

Az elsősorban Amerikából érkező kártevők szaporodása pedig nagyon gyorsan történt megjelenésük után, amely hatalmas károkat is vont maga után. Ennek oka az volt, hogy mivel ismeretlenek voltak az itt élő emberek számára, nem is tudták, hogyan védekezzenek ellene, illetve természetes ellenségük sem volt, amely megállíthatta volna szaporodásukat. Ellenük védekezni a leghatásosabb módon úgy lehet, hogyha vetésváltást hajtunk végre, viszont ez nem minden parcellaméreten könnyű feladat. Másik lehetőség az idegméreg használata permetezés során, illetve a talajfertőtlenítés –írja Bálint gazda oldalán.

1875-ben jelent meg hazánkban a szőlőgyökértetű, vagy más nevén filoxéra, amely a megjelenését követő két évtizedben elpusztította a szőlőültetvények 90 százalékát. A pusztítást követően egy teljesen új módszert kellett alkalmazni, az oltványszőlők telepítését a hegy- és dombvidékeken, továbbá ebben az időszakban kezdődött meg az alföldi homokterületek szőlőtermesztési célú felhasználása is.

A szőlőnek azonban a filoxéra után sem volt nyugodt időszak, ugyanis 1880-ban jelent meg a peronoszpóra, amely a mai napig fenyegeti a szőlőültetvényeket, és csak rendszeres permetezéssel lehet megvédeni a tőkéket.

1928-ban jelent meg az almafák ellensége, a kaliforniai pajzstestű, amelynek akkoriban nem volt ismert ellensége, és addig pusztította az almafákat, amíg meg nem jelent a télvégi lemosó permetezés. Ez a kártevő azért is volt különösen veszélyes, mert egész országrészeken lépes volt kipusztítani az almafákat.

Ezt követően jelent meg az amerikai fehér szövőlepke, amely napjainkban is fontos kártevőnek számít. Megjelenésekor először az út menti eperfákat kopasztotta le teljesen, később viszont már más fákra és bokrokra is veszélyessé vált.

1947-ben pedig megjelent a szinte mindenki által ismert burgonyabogár, amely mindössze két évtized alatt rendkívül hírhedté vált az országban, és mindenki félt a megjelenésétől. Ez a kártevő ugyanis amellett, hogy rendkívül falánk, a burgonya mellett minden azzal rokonságban álló növényt is károsított, így a paradicsomot és a paprikát is.

Az aknázómolyok 1980-ban jelentek meg, akkor elsősorban gyümölcsfákat károsítottak, napjainkban viszont történt némi változás. Ugyanis a vadgesztenyefák váltak fő célpontjukká napjainkban, és azok lombozatát károsítják.

Az 1990-es években pedig megjelent az amerikai kukoricabogár, amely napjainkban is jelentős károkat okoz a kukoricaföldeken. Országszerte láthatók megdőlt kukoricatáblák, amelyek az amerikai kukoricabogár számlájára írhatók. A kártevő ugyanis elrágja a növénytő gyökereit, a kukorica viszont az utolsó pillanatokig is küzd az életben maradásért. Ezért láthatóak több helyen is megdőlt kukoricatáblák, viszont ha nem védekeznek hatékonyan a termelők, akkor rövid idő alatt jelentős nagyságú terméskiesés várható.

Diófáink sem maradhattak ki a károsítók pusztításából, ugyanis az 1980-as években megjelent a nyugati dióburok-fúrólégy, amely hazánkban csak 2012-ben ütötte fel a fejét. A környező országokban már évekkel korábban észlelték a jelenlétüket, az általuk okozott károk pedig jelentősek a diótermésben.