Újpesti szőlőskertek: sokáig több ültetvény és borászat volt a főváros negyedik kerületében

Vajon mi köze van Újpestnek a szőlőtermesztéshez és a borászathoz? Nagyon is sok, ugyanis Újpest létrejöttét a szőlőtermesztésnek köszönheti. A Károlyi-család három ágának egyike 1808-ban Fót és környékének földesura lett. A gróf felvilágosult, reformkori gondolkodóként, meghatározó szerepet töltött be a környék társadalmi és kulturális életének alakításában. Fót találkozóhelye, egyfajta szellemi központja lett a reformkor nagy gondolkodóinak. Egy legenda szerint a fröccs is Fóton született meg, Fáy András pincéjében 1842 októberében, ahova Jedlik Ányos egy szódás szifonban szikvizet vitt.

A reformkorban Magyarország felvirágoztatásához kapcsolódó feladatok közé számított, az ország szőlőtermesztésének és borászatának fellendítése, korszerűsítése is - írta az Újpest Média, Újpest Önkormányzatának portálja. Felélénkültek a szőlészettel és a borászattal kapcsolatos kutatások és tovább folytatódtak a korábban megindult nagyarányú szőlőtelepítések is. A Duna-Tisza közén a futóhomok megkötésére már a XVIII. század végétől használtak szőlőültetvényeket, így megóvva és egyben hasznosítva az értéktelenebb földterületeket.

Természetesen Károlyi István gróf fóti uradalmában is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és a borászattal. A korabeli feljegyzések alapján a termesztett fajták a Mézes-fehér, a Chasselas, az Oportó és a Burgundi voltak.

Káposztaföldekből szőlőtelepítés

1831-ben a gróf megyeri pusztájából, ami zömében káposztaföld volt – innen a Káposztásmegyer név –, egy nagyobb területet hasított ki szőlőültetés céljából és haszonbér ellenében vállalkozók kezelésébe adta. E vállalkozók egyike, Mildenberger Márton 1832-ben engedélyt kért és kapott arra, hogy az akkori pesti határkocsma – helyén ma is áll a Megyeri Csárda – tőszomszédságában az első lakóházat megépíthesse. Ma is egy utca viseli a nevét Újpesten. Hamarosan más települők is követték őt, annyira, hogy 1840-ben Újmegyeren már 28 házhelyen 24 ház állott, 106 lakossal.

1840. április 5-én a Károlyi-uradalom intézője megalakulásra hívta össze az Újmegyer nevet viselő telep lakosait:

„Én Nagy Károlyi Gróf Károlyi István, ő Császári Királyi Apostoli Felsége Arany Kulcsosa, mint a Tekintetes Nemes Pest, Pilis és Solth törvényesen egyesült Vármegyékben helyeztetett Fóthy Uradalomnak tulajdonosa, adom tudtára mindenkinek, hogy a nevezett Uradalomhoz tartozó Káposztás-Megyeri pusztámon felállítandó, s Uj-Megyer nevet viselendő gyarmaton megtelepedni kívánó lakosok részére következő örökös, magamat és maradékaimat kötelező szerződést adtam légyen ki…”

A fejlődés folyamata

Ezzel megindult tehát a szervezett községi élet Újmegyer telepen, melynek neve Újpestként először az 1841. január 17-én megtartott közgyűlésen hangzott el.

A kiegyezés után, amit „Deák apánk”, vagyis Deák Ferenc kiegyenlítésnek nevezett, mikor sok külföldről érkező befektető bevonásával is megkezdődött a komolyabb iparosítás, más irányt vett a város fejlődése. A Székesfőváros nem adott telkeket gyárépítéshez, ezért sokan a grófhoz fordultak, hogy adjon el nekik e célra területeket Budapest tőszomszédságában. A felépült számtalan gyár munkásainak lakóházakra volt szükségük, így szép lassan felparcellázták a szőlőket is. Ma már sajnos csak a családi házas övezetek néhány sor szőlője őrzi az egykori szőlővidék emlékét - írta Nagy Roland és Szép Tibor, a Borivók Társasága cikkében.