Téli zöldség: a kelbimbó

Sokak nem is ismerik, nem hogy termesszék a kelbimbót. Pedig egy nagyon ízletes és egészséges zöldségről van szó. Különlegessége, hogy téli zöldségnek minősül, akár télen, hóban is szedhetünk még róla bimbókat, amelyek kifejezetten fel tudják dobni a vasárnapi húsleves ízét.

Néhány szó a kelbimbóról

Már az ötvenes években is termesztettek kelbimbót hazai gazdaságokban. Elsősorban a bimbók felhasználása volt a cél, de a termelők észrevették, hogy a növényből visszamaradt szár és levelek kiváló táplálékul szolgál például a szarvasmarháknak. Sőt, a kelbimbó szárát fogyasztó marhák tejhozama ugrásszerűen megnövekedett.

Azóta sok idő eltelt, de még mindig nem ismerik sokan ezt a zöldségfélét. Pedig rendkívül ízletes növény: mini káposztafejeiből szép és ízletes köret készül az ünnepi asztal számára és a húslevesnek is elmaradhatatlan részese lehet.

Külleme különlegesnek mondható, mert semmi más, nálunk termelt növényhez nem hasonlatos. Méteresre megnövő szárán, a levelek tövében nőnek a diónyi, káposztához hasonló szerkezetű bimbói, kedvező esetben akár 100 darab is egy tövön. Önmagában is dekoratív jelenség, akár a virágágyban is megállja a helyét.

Kétéves növény, amely az első évben csak a vegetatív szerveit fejleszti ki, és a második évben hoz magot. A nálunk termelt bimbóskelek javarészt hibridek (a magtasakon F1 jelzés látható), és ezek magja továbbtermesztésre nem alkalmas.

A bimbók szépen egymás mellett foglalnak helyet a növény szárán (Fotó: mindmegette.hu)

Termesztése

A bimbóskel nem igényes növény, szinte minden kertben megtermelhető. Mégis inkább a középkötött, kissé meszes talajok növénye. Homokon igen sokat kell öntözni. A kertben a frissen trágyázott ágyásban kapjon helyet; különösen előnyös számára, ha a földet komposzttal gazdagítottuk. A bimbóskel ugyanis több kálit és kevesebb nitrogént igényel. Túlzott nitrogénadagolás esetén a bimbói kinyílnak, és lazák lesznek. Igen jelentős a növények bórigénye, ezért ajánlatos őket bórtartalmú lombtrágyával egyszer-kétszer megpermetezni.

Sok fényt igényel, ezért nem szabad sűrűn ültetni, de nem előnyös a fák árnyékában sem nevelni, mert ittnem fejlődnek ki a bimbói. Csak három-négy évenként ültessük ugyanarra helyre, nehogy a kártevői és betegségei módfelett elszaporodjanak.

A bimbóskel vízigényes növény - jóllehet a káposztafélék között a legjobban viseli el az időszakos szárazságot. Lehetőség szerint öntözhető helyre ültessük.

A mi körülményeink között a bimbóskel másodterménynek számít, mert viszonylag későn kerül a veteményeskertbe. Előterménye lehet a zöldborsó, a retek, a saláta, a spenót, a karalábé vagy a zöldhagyma. Jó módszer az is, ha a palántáit uborka- vagy zöldbabvetés közé ültetjük. Ennek kettős haszna is van: területet takarítunk meg vele, mert a palánták kezdetben igen lassan növekednek, és az uborka, illetve a bab számára szélárnyékot is nyújt a viszonylag nyurga növésű és nagy lombú bimbóskel.

A magjait cserépbe, ládába vagy - ha sok palántát akarunk nevelni - palántanevelő ágyba vetjük el május közepén. A csírázó magvak 5-6 nap alatt kikelnek; a palántákat -föltéve, hogy nem állnak nagyon sűrűn - nem szükséges átültetni. Hathetes korukban, 4-5 levelesen ültessük el a palántákat a veteményeságyásba.

Helybe nem szoktuk vetni, mert ez pazarlás volna a drága vetőmaggal. Ha mégis, akkor a sűrűn álló palántákat át lehet ültetni a veteményeskert más helyére. Az alacsony növésű fajtákat 50 X 50 cm-re, a nagyobb termetűeket 70 x 70 cm távolságban ültessük egymástól. Túlságosan ne takarékoskodjunk a hellyel, mert a sűrűn álló növények bimbói kicsik és lazák maradnak, tehát használati értékük csökken.

Jó helye van a bimbóskelnek a kerítés mellett egy sorban vagy a Virágos- és a veteményeskert közé térelválasztónak ültetve, mert az egyenes, derék növények úgy állnak egymás mellett, mint a díszőrség tagjai.

A kelbimbóból igazán ízletes ételek készíthetőek (Fotó: receptmegoszto.hu)

Kiültetés után rendszeresen gondoskodjunk az ágyás gyommentességéről és a talaj lazításáról. A növények között óvatosan kell munkálkodni, mert a levelek nagyon törékenyek. A bimbóképződés megindulása előtt egyszer-kétszer permetezzük Volldünger vagy Wuxal előírásos oldatával.

Szeptemberben, amikor a bimbók fejlődése felgyorsul, az oldalleveleket kitördeljük, de a levélkoronát meghagyjuk. Így a bimbók több fényhez és tápanyaghoz jutnak, és jobban kifejlődnek, zártak, kemények maradnak. Októberben a levélrózsa közepét is kivághatjuk, és ezt nagyon zsenge kelkáposztaként használhatjuk fel.

A bimbóskelnek elég sok kártevője van. A kis palántákat a nyári, száraz és meleg időszakban gyakran támadják meg a földibolhák. Később a káposzta- bagolypille hernyója rágja a lombot, a levéltetvek telepednek meg rajta, és késő ősszel a meztelen csigák lepik el.

A kifejlett növények jól tűrik a hideget, sőt a kemény téli fagyokat is. A növények közül csak annyit kell felszedni, amennyinek a bimbóit a háziasszony felhasználja. A többi tő a helyén maradhat, és ezeket folyamatosan takarítjuk be. A téli fagy még előnyös is, mert a bimbókban ennek hatására fokozódik a cukortartalom, és csökken a "káposztaíz".

Egy tő 250-600 g bimbót terem. Négyfőnyi család számára 15-20 tövet ültessünk.

Felhasználása

A kelbimbók beltartalmi értéke jelentős, sok A-, B1-, B- és C-vitamint tartalmaznak, és számottevő az emészthető rost- és fehérjetartalmuk is.

Nagy értéke, hogy kifejezetten téli zöldség, tehát akkor kerülhet a család asztalára, amikor viszonylag kevés és drága a friss zöldség.

Akinek a kertje távol van a lakásától, az kénytelen a kelbimbó termését a fagyok előtt leszedni. A legjobb eltartási módnak a háztartási mélyhűtés kínálkozik; a megválogatott bimbók torzsáját simára vágjuk, sós vízben néhány percig előfőzzük, és nejlonzacskóban lefagyasztjuk.

A friss és a fagyasztott kelbimbóból könnyen és gyorsan készíthetők a korszerű ízlésnek megfelelő, tápláló, de nem hizlaló ételek.

Forrás: balintgazda.hu