Szegény ember tehene?

Mindent megeszik, jól hasznosítja a tápanyagokat, nem igényel folyamatos emberközelséget, tejet is ad… igen, ez a kecske, ahogyan régen hívták, a szegény ember tehene.

A kecske tartása is igényel odafigyelést, de kitűnő alkalmazkodó képességének köszönhetően minden élethelyzetben megtalálja a helyét. Táplálkozását tekintve jóformán (a húson kívül persze) mindent megeszik, ami az útjába kerül. Egy kopár meredek domboldalon is épp úgy képes kielégítő táplálkozásra, mint egy dús füvű legelőn. Hatalmas mozgásigényének és kíváncsi természetének köszönhetően egységnyi idő alatt egy kecske óriási területet bejár, így mindig képes találni magának valami harapnivalót.

A kecske alapvetően társas lény, nem szereti a magányt, így érdemes egyszerre legalább 2 állatot tartani, de jobb, ha egy kisebb csoportot tartunk belőlük.

A felvett táplálékot kiválóan hasznosítja, testtömegéhez viszonyítva a kecske adja a legtöbb tejet a tejhasznú állatok körében. Csak viszonyításképpen: egy tejelő szarvasmarha testsúlyának hatszorosát termeli tejben, addig a kecske akár súlyának 10-12-szeresének megfelelő mennyiségű tejet is adhat.  Persze nem csak tejhasznosításra, hanem húsáért is tarthatjuk, amely megfelel a modern követelményeknek, finom és egészséges is. A tejen és húson kívül szőre és trágyája is értékes lehet.

Mit tegyünk, ha nem tudjuk legeltetni a jószágot? Ez egy kecske számára nem gond! Naponta körülbelül 2-3 kilogramm szárazanyaggal már beéri, amely nagy részét szénával, kisebb részét répával és gabonafélékkel biztosíthatunk számára. De vigyázat! Az egyoldalú táplálást hamar megunja, így figyeljünk arra, mit adunk neki enni. Nagyon szereti a szénát és a füvet, de ha szeretnénk kedveskedni, adhatunk neki különböző gyümölcsöket, és néha még konyhai maradékkal is megkínálhatjuk, biztosan nem fogja visszautasítani! Továbbá a kecskék nem csak a mesékben, de a valóságban is odáig van a káposztáért, így ezzel a csemegével igazán nagy örömet okozhatunk állatkánknak.

Amellett, hogy a kecske egy nagyon kedves állat és egy kecskegidával még akár jókat is lehet játszani, természetesen egy haszonállatról beszélünk. Az esetek nagy többségében a tej miatt tartunk kecskét. A kecsketej sokkal könnyebben emészthető, mint például a tehéntej, régen sok gyermek nevelkedett kecsketejen. A kecsketej nagyon gazdag vitaminokban (A-, E-, K-, és C-vitaminban) és létfontosságú aminosavakban is.

Egy szónak is száz a vége: ha szereti a kecsketejet és nem szeret füvet nyírni, tartson kecskét! Higgye el, a fű sem fog nagyra nőni és még tejet is ihat, bőséggel! :)