Érdemes figyelembe venni a magyar gyepek tulajdonságait a jobb legeltetés érdekében

Egy gyep legmegfelelőbb hasznosítási módját számos tényező határozza meg, ezek közül azonban az egyik legfontosabb a terület ökológiai fekvése. A fogalom azt mutatja meg, hogy a talaj pórusainak évi átlagban hány százaléka telített vízzel. Ez a tulajdonság többek között a gyep fajösszetételét, a kihajtás, illetve a géppel való járhatóság idejét is meghatározza. A természetközeli, illetve a meglévő telepített gyepek esetében az ökológiai fekvés befolyásolja a várható terméshozamot és a javasolt hasznosítási irányt.

A Magyar Állattenyésztők Szövetsége írta meg, hogy a szántóhoz viszonyítva területegységre vetített kisebb bevételtermelő képessége miatt hazánkban a gyepek főleg kedvezőtlen adottságú területeken maradtak fenn, jellemzően szántóföldi művelésre alkalmatlan területeken. Ebből kifolyólag a magyar gyepek több mint kétharmada aszályos, illetve száraz fekvésű. Kis hozamuk és egyenlőtlen termésmegoszlásuk miatt kizárólag legelőként hasznosíthatóak (feltétlen legelők), elsősorban juh, illetve kisebb testű húsmarha számára. Extenzív körülmények között nagy rámájú fajták csak kiegészítő takarmányozással tarthatóak ilyen gyepeken.

Fontos a fajok aránya és a gyepek ökológiája

Az üdefekvés gyepgazdálkodási szempontból a legkedvezőbb. Itt lehet a leghatékonyabban kialakítani és fenntartani a gazdasági szempontból optimális fajösszetételt - írták. Ezek a gyepek az összes hazai állatfaj számára kiváló minőségű legelőt adhatnak. Alkalmasak lehetnek szárazon álló üszők és akár extenzíven tartott tejelő tehenek legeltetésére, de rétként való hasznosításra is, vagyis az első növedék (anyaszéna) kaszálással történő betakarítására és a sarjú(k) legeltetésére is.

Az üde talajállapotnak több előnyös tulajdonsága is van. Egyrészt akár 2-5-ször nagyobb szárazanyagtermést tesz lehetővé, mint egy száraz fekvésű gyep, takarmányozási szempontból értékes pázsitfűfajok felszaporodását teszi lehetővé, illetve egyenletesebb termésmegoszlást alakít ki.

A nedves és vizenyős fekvésű gyepek a hazai gyepállomány nagyjából 20 százalékát adják. Nagy terméshozamuk ellenére ezek a gyepek általában nem biztosítanak olyan jó minőséget, mint üde fekvésű társaik, mivel a talajvízzel való telítettségnek köszönhetően gyakran felszaporodnak bennük különböző közepes és nagytermetű sásfajok, gyakran a borzas sás, melynek merev szőrű hajtásai, valamint a posvány sás, melynek apró fogakkal tarkított levélszélei és oxaláttartalma irritálják a tápcsatornát.

Az ökológiai fekvés megfelelő tápanyaggazdálkodással, öntözéssel, illetve meliorációval módosítható, de ezek költséges volta napjainkban a gyakorlatban ritkán teszi ezt lehetővé - közölték.