Paraziták veszélyeztetik állatainkat a legelőn

A nyári időszak könnyítést jelent az állattartóknak takarmányozás terén. Ilyenkor kihajtják a legelőre állataikat, akik vidáman legelésznek naphosszat. Az ördög azonban sosem alszik, állataink ilyenkor is komoly veszélynek vannak kitéve, elsősorban az élősködők miatt.

Juhok, kecskék és szarvasmarhák uralják nyáron a legelőket. Reggeltől estig legelésznek és élik mindennapjaikat. Közben azonban számos külső és belső élősködő veszélyezteti őket, melyek akár minden állatra veszélyesek lehetnek, de vannak köztük fajspecifikusak is.

A nedvességhez kötött életciklusairól ismert közönséges májmétely elsősorban tavasszal veszélyes a haszonállatokra, de ahol egész évben vizes, nedves a talaj, ott bármikor képes problémát okozni. A lárvák legelés közben jutnak a kérődzők szervezetébe, majd a bélből kirágva magukat jutnak el a májba. Ott szövetroncsolás segítségével bevérzéseket okoznak. Gyenge fertőzöttség esetén az állatok étvágytalanok lehetnek, termelésük gyengül. Erősen fertőzött területeken azonban az állatok akár el is pusztulhatnak. A bendőmétely hasmenést okoz, amibe durva esetben az érintett állat bele is pusztulhat. A lándzsásmétely az előzőekkel ellentétben a száraz területeket kedveli, elsősorban a gyenge kondícióban lévő állatokat veszélyezteti, és még gyengébbé teszi őket.

Számtalan veszély leselkedik a legelésző jószágokra

A galandférgek a páncélos atkák segítségével jutnak az állatok szervezetébe, ugyanis ez az atkafajta a galandféreg lárvák közti gazdája. A lárvák a vékonybélben petéznek le, majd a peték a külvilágba jutnak. A galandféreg fertőzöttség elsősorban a fiatal állatokat veszélyezteti, hasmenést, testsúlyvesztést, sőt, elhullást is okozhat.

Az orsóférgek elég problémásnak számítanak, ugyanis nehéz kimutatni jelenlétüket az állatok szervezetében. Elsősorban szájon át jutnak be az érintett jószágokba, de a szoptatás során, az anyatejjel is képesek átkerülni egyik állatból a másikba. Ennek oka, hogy a lárvák az izomszövetekben és a tőgyszövetben hosszú ideig képesek nyugalmi állapotban maradni, jelenlétük azonban ebből kifolyólag nehezen kimutatható. A kifejlett férgek egyébként étvágytalanságot, bélgyulladást és hasmenést okozhatnak. Kifejlett korukra elérhetik akár a 30 cm-t is.

A paraziták ellen elsősorban a megelőzést kell kiemelni, mint védekezési módot. Fontos, hogy csak parazitamentes állatok kerüljenek ki tavasszal a legelőre. Ezt laboratóriumi vizsgálatokkal lehet kideríteni. A beteg állatokat gyógyszeres kezelésnek kell alávetni, csak ezt követően kerüljenek legelőre.