Öröklődik-e a takarmányozási viselkedés a sertésekben?

A sertéshús a világ népessége által elfogyasztott hús mintegy 37%-át teszi ki. A kereslet növekszik, a takarmányköltségek azonban a sertéságazatban a teljes termelési költség közel 70-80%-át teszik ki. A takarmányhatékonyság növelése kulcsfontosságú tényező a takarmányfogyasztás, az energiafelhasználás, a trágyatermelés és a potenciális üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésének szempontjából.

A takarmányozási viselkedés az egyik legfontosabb, a takarmányhatékonyságot befolyásoló tényező. Kutatások szerint a sertések takarmányozási viselkedése és a takarmányhatékonysági jellemzők között erős genetikai és fenotípusos korreláció áll fenn.

Ezért a takarmányozási viselkedés genetikájának jobb megértése lehetővé teszi a termelők számára, hogy a takarmányhatékonyság és a gazdaság jövedelmezőségének javítása érdekében a termelői tulajdonságok alapján válasszák ki az egyedeket.

Mik azok a takarmányozási viselkedési jellemzők?

A takarmányozási viselkedés jellemzői közé tartozik az átlagos napi takarmányfelvétel, a maradék takarmányfelvétel. Ide tartozik az etetőnél tett napi látogatások száma, az etetőnél tett látogatásonkénti takarmányfelvétel is. Ugyancsak jellemző az etetőnél töltött napi foglalkozási idő, a látogatásonkénti foglalkozási idő és a takarmányozási arány.

A takarmányozási viselkedés jellemzőire vonatkozó öröklődési becslések

A kutatási tanulmányok azt sugallják, hogy a takarmányozási viselkedés jellemzői mérsékelten vagy erősen öröklődnek. Így az e tulajdonságokra irányuló szelekció sikeres lenne. Az öröklődési becslések 0,13 és 0,62 között mozognak az átlagos napi takarmányfelvétel, 0,38 és 0,43 között az etetőnél tett napi látogatások számának esetében. 0,35 és 0,53 között az etetőnél tett látogatásonkénti takarmányfelvétel, 0,24 és 0,49 között az etetőnél töltött napi foglalkozási idő. 0,27 és 0,45 közötti a látogatásonkénti foglalkozási idő, 0,29 és 0,49 közötti a takarmányozási arány és 0,24 a maradék takarmányfelvétel esetében.

A takarmányozási magatartás hatása a termelési teljesítményre

Az átlagos napi takarmányfelvétel növekedése növeli a takarmányátalakítási arányt, a maradék takarmányfelvételt, az átlagos napi hízást és a sertések hátszalonnáját. Az etetőnél tett látogatások száma a sertések érésével csökken, miközben az etetőnél töltött napi tartózkodási idő állandó marad. Az etetőnél tett látogatásonkénti takarmányfelvétel és az etetőnél töltött idő növekedése az átlagos napi hízás növekedésével jár együtt.

A vizsgálatok kimutatták, hogy az etetőnél tett napi látogatások száma genetikailag független a napi átlagos takarmányfelvételtől, a hátszalonnától, az átlagos napi hízástól és a takarmányátalakítási aránytól. Ezenkívül az etetési arány genetikailag független a hátszalonnától és a maradék takarmányfelvételtől. A takarmányozási arány növekedése azonban csökkenti az etetőnél töltött napi foglalkozási időt.

A maradék takarmányfelvétel genetikai szelekciója befolyásolja a napi átlagos takarmányfelvételt, az etetőnél töltött napi foglalkozási időt, az etetőnél tett napi látogatások számát, az etetőnél tett látogatásonkénti takarmányfelvételt, az etetőnél tett látogatásonkénti foglalkozási időt és a takarmányozási arányt. A csökkentett maradék takarmányfelvételre kiválasztott sertések kevesebb takarmányt esznek, és kevesebb időt töltenek az etetőnél naponta. Ezenkívül naponta kevesebbszer látogatnak el az etetőhöz, és gyorsabban esznek.

A takarmányozási viselkedés jellemzőinek potenciális génjelöltjei

A szerpin család A 3. tagja (SERPINA3) közvetlen és fontos biológiai szerepet játszhat a fiatal sertések maradék takarmányfelvételét szabályozó útvonalakban, és a napi átlagos takarmányfelvétel egyik jelölt génje lehet. A myc proto-onkogén fehérje (MYC), amely részt vesz a leukémiás sejtek növekedését elősegítő feed forward loop transzkripciós hálózatban, szintén jelölt gén lehet az átlagos napi takarmányfelvétel szempontjából.

A lymphoid enhancer binding factor 1 (LEF1), amely a táplálkozási viselkedés megváltoztatásával a test szükségletei alapján növeli az energiatermelést, a látogatásonkénti takarmányfelvétel egyik jelölt génje lehet. Az adaptor-related protein complex 1-associated regulatory protein (AP1AR) és a páros homeodomain 2 (PITX2) az etetőgép napi látogatásainak számával, a mitogén-aktivált protein kináz 14 (MAP3K14) gén pedig a takarmánykonverziós aránnyal hozható összefüggésbe.

Záró megjegyzések

A táplálkozási viselkedés tulajdonságai mérsékelten vagy erősen öröklődnek, ezért várható, hogy az e tulajdonságokra irányuló szelekció a táplálkozási viselkedésben bizonyos változásokat okoz. Ezenkívül a sertésgenomot még nem jegyezték fel teljesen, ezért további kutatásokra van szükség a gének és a takarmányozási viselkedés jellemzői közötti összefüggések magyarázatához.

(Forrás: www.pigprogress.net)