Mire jók a Bükk farkasai?

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei szerint a magyarországi farkasok a néhány 100 négyzetkilométeres territóriumaikat őrizve alkotnak családokat. Egyedszámuk és falkanagyságuk évről évre változik. A Természetvédelmi Őrszolgálat kameracsapdák és egyéb nyomok gyűjtése segítségével folyamatosan figyelemmel kíséri a farkasok létszámát és aktivitását. A kamerák elhagyatottabb helyeken, és erdei turistautak közelében is felvételeket készítenek. Évente akár több 100 észlelést is rögzítenek a faj egyedeiről és a farkascsaládok életéről. Ugyanakkor a szakemberek szerint a rendszeres szaporulat ellenére a Bükk területén tartósan jelenlévő egyedek száma nem fog jelentősen változni.

A tapasztalatok szerint a szaporulatnak csak nagyjából a fele éli túl az élete első 2 évét, a többiek elsősorban a különböző betegségek és tapasztalatlanságuk miatt szerzett sérülések miatt pusztulnak el. Sajnos az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az illegális elejtés is komolyan károsíthatja a bükki farkasállományt. Az Igazgatóság munkatársai más tudományos intézetekkel közösen folyamatosan térképezik fel az itteni nagyragadozók „családfáját”, azaz a genetikai leszármazási kapcsolatainak feltárását - írta a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakcikkében Bakó Botond.

Hogy kerülnek a Bükkbe a farkasok?

Az utóbbi években Európa-szerte növekszik a nagyragadozók száma, de egyéb hatások is szerepet játszanak az elterjedésükben és előfordulásukban. Például a hazai farkashelyzetet az is befolyásolta, hogy 2004 novemberében 170-220 km/órás széllökésekkel söpört végig egy vihar a Magas-Tátra déli oldalán. Ez 750-1300 méteres magasságban szinte letarolta az erdőt. 2014-ben pedig az Alacsony-Tátra erdeit ritkította meg az orkán. Ezek az élőhelyek annak a szlovákiai farkasállománynak is a lakóhelyéül szolgálnak, amelyek az észak-magyarországi farkasok forráspopulációit is jelentik. Az élőhelyi változások következtében a farkasok déli irányba terjeszkedve telepedtek meg Magyarországon. Itt megfelelő élőhelyeket találva maguknak, mára már rendszeresen családokat alkotnak, és szaporodnak is.

Örülhetünk-e a farkasok bükki jelenlétének?

A gerinces-zoológiai szakreferens szerint a válasz egyértelműen igen. A karizmatikus nagyragadozó faj puszta jelenléte is kiemelkedő természetvédelmi érték, nemzeti büszkeségre is okot ad. A farkasok, mint csúcsragadozók megtelepedése egyértelműen kedvező hatással bír az erdei életközösségek természetes folyamatainak érvényesülésére. A nagyragadozó pozitívan hat a védett területeink természetes állapotára, a faj egyedeinek szelektív zsákmányolása révén segíti a vadgazdálkodást, és hozzájárul az élőhelyek természetes állapotának visszaállításához.

Ugyanakkor a kameracsapdák által készített képek segítségével az a tévhit is cáfolható, hogy a nagyragadozók jelentősen zavarják, sőt elüldözik a területen élő vadászható vadfajokat, lehetetlenné teszik azok vadászatát. A kameracsapda felvételek tanúsága szerint az őzek és a szarvasok a farkas csapáját sokszor a ragadozó távozását követően negyedórán, félórán belül is nyugodtan használják, holott az előttük átváltó ragadozó illatanyagai minden bizonnyal érzékelhetőek számukra. a BNPI munkatársai bíznak abban, hogy a kutatási eredmények a vadásztársadalom nagyragadozókkal szembeni kételyeinek eloszlatásához is nagyban hozzájárulnak majd.

Fák és farkasok

A farkasok nyomása miatt csökken a patások erdeink természetes felújulását gátló hatása, ez pedig lehetővé teheti a fiatal növényzet természetes erősödését a korábban szétlegelt helyszíneken. Kimutathatóan nő a természetes állapotokat jelző növényfajok száma a nagyragadozók által rendszeresen járt területeken. A természetes vegetáció visszatelepülése új élőhelyeket teremt, lehetőséget nyújt az őshonos ízeltlábú-, madár- és emlősközösségek állapotának javulására, ezáltal hosszú távon javul az erdőalkotó növénytársulások állapota is.

A sertéspestis és a nagyragadozó

Az elmúlt években megjelent és komoly gazdasági kárt okozó sertéspestis kapcsán fontos az, hogy a farkasok általában a beteg, legyengült patásokra vadásznak. Ezzel egyrészt jelentős mértékben mérséklik a fertőzések terjedését a prédacsoportokban, és közvetve a háziasított fajok betegségeinek terjedését is csökkentik. Végeredményben tehát az állattartás is nyerhet a farkas jelenlétével, hiszen a beteges vad patások fogyásával csökkenhet a fertőző betegségek átadásának lehetősége is.

Az ember és a farkas

Fontos az a tény is, hogy a középkori legendákkal ellentétben a farkasok nem tekintik zsákmánynak az embert. Amikor kiránduló jelenlétét érzékelnek, akkor szinte kivétel nélkül olyan formában húzódnak vissza az erdőbe, hogy azt az emberek észre sem veszik. Bár a farkasok valóban sokszor az erdei utakat és a turistautakat is használják területbejárásaink során, de minden esetben már messziről érzékelik az emberszagot, vagy hallják a hangját és elkerülik a feléjük közlekedő kirándulókat, erdőjáró embereket. Arról nem is beszélve, hogy elsősorban az éjszakai órákban aktívak. Nyomokat azért lehet találni, a pocsolyákban szépen rajzolódik ki a farkasmancs lenyomata a szarvas patája mellett.