Létfontosságú a kezelt és vad méhkolóniák megóvása

A beporzást végző rovarok gazdasági értéke 2012-ben 34 milliárd dollár volt az Egyesült Államokban, ami jóval magasabb, mint azt korábban gondolták – áll a Pittsburghi Egyetem és a Penn State University kutatóinak közös tanulmányában. A kutatás tapasztalatait a sciencedaily.com ismertette.

Megállapították, hogy azok a területek, amelyek gazdaságilag leginkább a rovarok beporzására támaszkodnak, ugyanazok, mint ahol a beporzók élőhelye és a takarmány minősége gyenge.

„Az olyan beporzó rovarok, mint a méhek, rendkívül fontos szerepet játszanak a mezőgazdaságban" – magyarázta Vikas Khanna, a tanulmány vezető szerzője, a Wellington C. Carl munkatársa, a Pitt Swanson-i Mérnöki Iskola polgári és környezettechnikai docense. „A gazdák növényeit beporzó rovarok megalapozzák az ökoszisztéma biológiai sokféleségét és működését, az emberi táplálkozást, sőt a gazdasági jólétet is."

Kritikus helyzetben

De ezeknek a szorgos kis méheknek egy része kritikus helyzetben van – a kezelt mézelő méhcsaládok egyharmada minden télen elpusztul az Egyesült Államokban, és számos vad beporzó faj populációja is csökkenést mutat.

A nyilvánosan elérhető ár- és termelési adatok, valamint a meglévő beporzási helyszíni vizsgálatok felhasználásával a kutatók megyei szinten határozták meg az amerikai növényeknek a rovarbeporzástól való gazdasági függőségét, valamint azokat a területeket, ahol csökkent a vad beporzók élőhelye. Az egyik legfontosabb megállapítás az, hogy a rovarok beporzásától függő gazdasági értéke 2012-ben 34 milliárd dollárt tett ki, ami jóval magasabb, mint azt korábban gondolták. A kutatók azért vizsgálták a 2012-es évet, mert ez volt a legfrissebb év, amelyről rendelkezésre álltak adatok.

Ha a környéken nincs elég vadméh

„A rovarok értéke gazdaságunk részeként nyilvánvaló, ha megnézzük a gazdálkodás és a méhészet közötti jól megalapozott kapcsolatot. A gazdák néha azért vásárolnak vagy bérelnek méhcsaládokat, hogy elősegítsék a növények beporzását, ha a környéken nincs elég vadméh " – mondta Vikas Khanna. „Megállapítottuk, hogy a gazdaságilag leginkább a rovar beporzókra támaszkodó területek ugyanazok a területek, ahol a beporzók élőhelyei és a takarmány minősége gyenge."

A kutatók azt találták, hogy az Egyesült Államok megyéinek 20 százaléka termeli a teljes gazdasági érték 80 százalékát, ami a vad és kezelt beporzóknak tulajdonítható. Megállapításaik tájékoztatást nyújtanak a természetvédelmi erőfeszítésekről, és biztosítják a legfontosabb növények fenntartható termelését.

Meghatározták azokat a kulcsfontosságú területeket is, amelyek gazdaságilag és a táplálkozás szempontjából értékes növényeket teremtenek, és nagymértékben függenek a beporzástól – ezeket a területeket veszélyezteti, ha a vad beporzók populációja tovább csökken. Az előre jelzett vadméhek tömegének térképeit vizsgálva a kutatók azonosítani tudták azokat a területeket, ahol a gazdasági beporzóktól való gazdasági függőség magas volt, de a beporzók száma várhatóan alacsony marad.

Megfelelőbb élőhelyet a méheknek!

A kutatás azt sugallja, hogy a gazdálkodóknak elejét kell venniük a méhpopulációk csökkenésének azáltal, hogy megfelelőbb élőhelyet biztosítanak a rovarok fejlődéséhez.

„Kutatásunk bemutatja a beporzók növekvő jelentőségét az Egyesült Államok mezőgazdasági rendszereinek támogatásában, különösen az egészséges étrend szempontjából létfontosságú élelmiszerek, például gyümölcsök, zöldségek és diófélék tekintetében" – mondja Christina Grozinger, rovartani professzor, a Pollinator Center at Penn State igazgatója.

„A beporzási igényeknek és a beporzók hiányának ez a részletes térképe segít azonosítani azokat a régiókat, ahol forrásokat lehetne biztosítani a beporzók élőhelyének javításához, valamint más régiókat, ahol a helyi földhasználati gyakorlatok mind a mezőgazdaságot, mind az egészséges beporzók populációit támogatják. Ezek a helyek modellként szolgálhatnak a mezőgazdaság fenntartható fejlődéséhez és a beporzók megóvásának gyakorlatához. "

A kutatást az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány finanszírozta.