Jó lenne, ha a falusi portákon szabadon kapirgáló, télen is tojó palóc tyúkokat lehetne látni

Luxuséttermek kínálatában is megállja a helyét a nyuszkanyakú palóc tyúk. Örömteli lenne, ha a falusi portákon nagy létszámban megjelenne ez a jó élelemkereső, a kártevőket módszeresen elpusztító, télen is tojó fajta.

A fajta első számú tenyésztőjének, a Mátranovákon élő Földi Gyulának mindig is tetszett az úgynevezett csórényakú tyúk – mert eredetileg, s Erdélyben ma is, így hívják –, talán részben egy gyerekkori emléknek is köszönhetően.

Esküvőre készültek a faluban – idézi fel a tenyésztő szavait a magyarmezogazdasag.hu cikke –, és látta, hogy le akarnak vágni egy búzaszínűt ebből a fajtából. Rohant édesanyjához, és kikönyörögte, hogy adjon két másikat helyette, úgyhogy kiváltotta a tyúkot. Más kérdés, hogy kakast nem kapott mellé, úgyhogy az akkori esetleges szándék a fajta megőrzésére porba hullott.

Egy cikk nyomán indult el Erdélybe, ahol talált is két ilyen tyúkot.

Először fejben, aztán rajzban

Mindig a régi leírásokban meglévő tulajdonságokat próbálja kutatni az állatokban, s természetesen nem egy-egy példányban találja meg az összes ilyet, máskülönben fajtanemesítőként már nem lenne feladata.

Mivel a fejében ott van a kép, hogy mi volt a leginkább jellemző az erdélyi vagy magyar csórényakúakra, jártában-keltében ezeket a tulajdonságokat igyekezett felfedezni bennük. Amikor összegyűjtötte az alapállományt, a célpárosításokkal már arra törekedett, hogy az egyes példányokban fellelhető jó tulajdonságok az általa nemesített fajtában összpontosuljanak, s minél inkább megközelítsék az eredeti leírást.

Le is rajzolja, amit lát, mert akkor „belé ég” ez a kép, ott van rajta az összes részlet, és amikor a gyakorlatban elkezdi a munkát, ez afféle háttérként mindig ott is marad.

Amikorra pedig kialakul, hogy már egyre több jó tulajdonságot tud visszatérő módon rögzíteni az adott állományban, akkor kezdődhet meg maga a szaporítás. Az állattenyésztésben úgymond szelekciós nyomás nélkül nem lehet állatot tartani, vagyis két-három példányból nem lehet tenyészteni, ehhez nagyobb létszámú állomány szükséges.

Nem lehet olcsón, nagy tömegben „gyártani”

Földi Gyula szerint fontos, hogy ha már a nemesítés során kitenyésztődött egy állomány, az később ne keveredjen más fajtákkal. Azért, hogy minél inkább megőrizhessék az eredeti állományt, és kis létszámban tenyésztett, elsősorban háztáji hasznosításra alkalmas tyúkként ismertessék el ezt a fajtát.

A Magyar Galamb- és Kisállattenyész­tők Országos Szövetségénél kezdeményezték a palóc tyúk fajtaelismerését: ennek kritériuma, hogy legalább három országos kiállításon több egyeddel megjelenjenek, és hogy küllemben minimum öt tulajdonságban térjenek el a már ismert fajtáktól.

Adódik a kérdés, hogy ez a fajta, amelyet természetes körülmények között tartanak, antibiotikumoktól mentesen táplálnak, megfelelő módon gondoznak, miért ne lehetne ott minden háztartásban alapvető élelmiszerként.

A válasz erre az, hogy prémiumminőségű húsként nem tudja betölteni a tömegtermelésben elvárt paramétereket, nem lehet olcsón, nagy tömegben „gyártani”.

Földi Gyula szerint két célcsoportja van egy ilyen minőségű terméknek: az egyikbe azok a fogyasztó vevők tartoznak, akik igénylik, hogy egészségesebben táplálkozzanak, és meg is tudják fizetni a magasabb kategóriás élelmiszerek árát, a másik csoport pedig azoké, akik saját maguk tenyésztik, majd vágják le ezeket a tyúkokat, kakasokat, illetve fogyasztják azok prémium­minőségű tojásait.

Ideális lenne, ha a magyar falusi portákon szabadon kapirgáló, sokat mozgó, jó élelemkereső – vagyis a kertben lévő kártevők jó részét is elpusztító, télen is tojó palóc tyúkokat lehetne látni.