Hogyan védjük meg az őszi búzát tavasszal

Az elmúlt napokban kedvezően alakuló időjárásnak köszönhetően szépen fejlődő búzatáblákkal találkozhatunk útjaink során. Fontos azonban, hogy alaposan nézzük meg éppen fejlődő növényeinket, és ne csak a felső leveleket lássuk terepszemlénk alkalmával, hanem a földhöz közelebb lévő alsó levelekre is fordítsunk figyelmet. Itt ugyanis előfordulhatnak olyan kártevők, amelyek akár a termésátlagunkra is hatással lehetnek.

Lisztharmat

A nagydózisú nitrogén-fejtrágyázást követően a bő csapadéknak köszönhetően mindenhol zöldellő állományokkal találkozhatunk. Viszont ami a növény erőteljes növekedését idézi elő, az sajnos hozzájárul a biotróf kórokozók szaporodásához is, mint például a lisztharmatéhoz. A lisztharmat látható tünetei már ősszel jelentkeznek a növény levelein, ahol egy fehéres színű lisztes bevonat keletkezik. Elsőként az alsó leveleken jelenik meg, tavasszal erősödik, és terjed folyamatosan a felső levelek felé, ha nem védekezünk a kórokozó ellen időben. Ha már későn vesszük észre a fehér színű, lisztszerű bevonat megvastagszik, és szürkés-sárgás színűvé válik, a levélfelületen pedig már szabad szemmel is látható fekete pontok jelennek meg, a kazmotéciumok. Ennek következtében a levelek elsőnek elsárgulnak, majd teljesen elszáradnak. Célszerű, hogy a kórokozót ne engedjük, hogy megfertőzze a kalászt, vagy a zászlós leveleket, ugyanis ennek következtében apró szemek alakulnak ki a kártevő miatt. Az elpusztítására irányuló kezeléseket a többi kórokozó elleni kezeléssel együtt érdemes elvégezni széles hatásspektrumú védőszerrel.

Rozsdabetegségek

A lisztharmaton túl találkozhatunk növényeinken rozsdabetegségekkel is, mint például a sárga-, vörös-, vagy feketerozsda. Ezek a betegségek az epidermisz alatt fejlődnek, amelyek ennek következtében felszakadnak az apró pörsenések miatt. Így fokozódik a növény légzése, párologtatása, ami csökkent asszimilációt okoz, ez pedig terméskieséshez vezet.

Levélfoltosság

Érdemes megemlíteni a levélfoltosság két fajtáját: a fahéjbarna levélfoltosságot, és a szeptóriás levélfoltosságot. Ezeket a betegségeket gombák okozzák, és e nekrotróf gombák főként az öregedő szöveteken okoznak kárt. Alulról fölfelé terjednek a levélemeleteken, a legfelső emeletet viszont csak a termési időszakban éri el, levélszárító hatásuk kevésbé intenzív.

Vetésfehérítő bogarak

A kórokozók mellett azonban szükséges figyelni a vetésfehérítő bogarakra is, melyek betelepedése várható a kedvező időjárás következtében. Az imágók betelepedése általában akkor jellemző, amikor a napi maximum hőmérséklet a 15° Celsius fölé emelkedik. Elsőként a táblák szélein jelennek meg, majd az időjárás alakulásától függően terjednek el az egész táblán. Érdemes tudni, hogy mind a lárvák, mind pedig az imágók károsítják a növényünket, viszont a lárvák nagyobb károkat okoznak. Az imágók néhány napig táplálkoznak, majd ezt követően párosodnak és raknak tojásokat a levél színére a főér mentén gyöngyfüzérszerűen. A lárvák kikelése általában a tojásrakást követő egy hét után kezdődik meg. A csapadék és a lehűlés lassíthatja a szaporodást és csökkentheti az egyedszámot, viszont fontos a tábla folyamatos figyelése, hogy ne okozzanak nagy kárt a termésben.

Gyomnövények

Azok a búzatáblák, ahol ősszel nem volt herbicides kezelés, gyomnövényekkel tűzdeltek lehetnek, esősorban T1 és T2-es gyomokkal találkozhatunk. Főként a veronikafélék és árvacsalán, pipitér fajok fordulhatnak elő. A tavasszal történő gyomirtás időzítése nagyon fontos takarékosság szempontjából, ugyanis ha rosszul időzítünk, az kidobott pénz lehet számunkra. A legfontosabb, hogy a kellő időben és a kellő hatékonysággal történjen a gyomirtás, éppen ezért fontos az előrejelzések nyomon követése.

Forrás: NAK