„Háztáji” titkos erőművek könnyítik meg a beporzó rovarok életét

Friss kutatások szerint a házikertek számítanak messze a legnagyobb táplálékforrásnak a beporzó rovarok, köztük a méhek és darazsak számára a városokban. A Bristoli Egyetem vezetésével végzett, a Journal of Ecologyban megjelent tanulmány első alkalommal mérte fel, hogy mekkora a nektártermelés  a városi területeken, és kiderült a lakosság megművelte kertek elsöprő fölénye: a nektártermelés döntő többségét – átlagosan mintegy 85 százalékát – ezek adták.

Az eredmények azt mutatták, hogy három kertből származik az az átlagosan egy teáskanálnyi ambrózia – a virágokban található, cukorban egyedülállóan gazdag folyadék –, amelyet a beporzók energiaszerző útjuk során fogyasztanak. Bár egy teáskanálnyi mennyiség nem tűnik soknak az emberek szemszögéből, viszont olyan, mintha egy felnőtt nő vagy férfi egytonnányi táplálék elfogyasztására készülne.

Nem meglepő tehát, hogy az egy tonnával egyenértékű, teáskanálnyi ambrózia elegendő több ezer repülő méh táplálására. És minél több méh és más beporzó jut kellő mennyiségű „üzemanyaghoz”, tud repülni, annál nagyobb az esélye annak, hogy a növény- és állatvilág nagyobb változatossága – és így az emberi fogyasztást szolgáló mezőgazdasági tevékenység – fennmarad.

Fókuszban a városok

A Science Daily megszólaltatta Nicholas Tew ökológust, a tanulmány vezető szerzőjét, aki elmondta: a nektár mennyiségét és változatosságát felmérő korábbi kutatások vidékre összpontosultak, a városi területeken nem folyt ilyen munka, ezért úgy döntöttek, hogy kivizsgálják, ott mi a helyzet.

Arra számítottak, hogy a városi magánkertek bőséges nektárforrást jelentenek, de arra nem, hogy ilyen elsöprő mértékű lesz a termelés nagysága. Egyértelművé vált, hogy a városi kertek szerepe országszerte kulcsfontosságú a beporzó rovarok támogatásában és a városi biológiai sokféleség előmozdításában.

Négy nagyvárosban

Az edinburgh-i és a readingi egyetemekkel, valamint a Királyi Kertészeti Társasággal együttműködésben elvégzett kutatás az Egyesült Királyság négy nagyvárosában vizsgálta a nektártermelést: Bristolban, Edinburgh-ban, Leedsben és Readingben. A nektártermelést közel 200 növényfajban mérték, több mint 3000 egyedi virágból kivonva a nektárt. A nektár cukorkoncentrációját egy refraktométerrel határozták meg, egy olyan eszköz segítségével, amely megméri, hogy mekkora a fénytörés, amikor áthalad egy ilyen oldaton.

Megállapították, hogy a városi tájakon változatosabb a nektárkészlet, – más szóval: több növényfajból származik –, mint a termőföldekből és a természetvédelmi területekről származó esetben.

A kertek azért olyan fontosak, mert egységnyi földterületen termelik a legtöbb nedűt, és a vizsgált városokban a legnagyobb területet fedik le.

A városi területek földjének majdnem egyharmada (29 százaléka) házikertet tartalmaz, ami hatszorosa a parkok területének, és 40-szerese a konyhakertekének.

Kerülendő a térkő és a műfű is

A beporzók rovarok – ideértve a méheket, darazsakat, lepkéket, lepkéket, legyeket és bogarakat – számára a városokban létfontosságú, hogy az új lakótelepek magukban foglalják a kerteket, a kertészek számára pedig az, hogy megpróbáljanak megbizonyosodni kertjeik a beporzó rovarok tekintetében minél jobb állapotáról ­ – magyarázta Nicholas Tew.

Ennek módjai közé tartozik a nektárban gazdag virágok ültetése, annak biztosítása, hogy kora tavasztól késő őszig folyamatosan legyenek virágzó egyedek, a gyep ritkább kaszálása, hogy a pitypang, a lóhere zavartalanul virágozzon. Közben kerülve a permetezést, a beporzó rovarokat károsító növényvédő szerek használatát, valamint a kert kővel vagy műfűvel való burkolását.