Hasznos a fásítás, de nem csodaszer az éghajlatváltozás ellen

Magyarország jelentős része nem alkalmas erdőtelepítésre az Ökológiai Kutatóközpont elemzése szerint. A légköri szén-dioxidot legtartósabban az erdők kötik meg, de a telepítésük energiát igényel, és az előkészítés szintén szén-dioxidot szabadít föl a talajból. Ha a fáknak öntözésre is szükségük van a megmaradáshoz, még nagyobb lesz az energiaszükséglet, fásítani ezért arra alkalmatlan helyen nem érdemes.

A fásítás hasznos, de nem csodaszer az éghajlatváltozás ellen, Magyarország jelentős része nem is alkalmas erdőtelepítésre – olvasható az Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak szerdán közzétett elemzésében. Az MTI-hez eljuttatott anyag szerint a faültetés eredményét számos körülmény befolyásolja, és rosszul megvalósítva ártalmas is lehet.

A fásítás helyett őshonos növényzet helyreállítása vezethet a célhoz

Hozzátették ugyanakkor, hogy a szén-dioxid megkötése nem csak a föld feletti növénytömegtől függ, gyepes területek ugyancsak alkalmasak lehetnek erre. Elnyelőképességük viszont az erdőkéhez hasonlóan akkor a legjobb, ha önfenntartásra képesek. Az elemzők szerint ezért nem egyszerűen a fásítás, hanem az őshonos növényzet helyreállítása a legjobb megoldás.

A Dunántúl nyugati-délnyugati része, és az ország északi-északkeleti területeinek nagy része inkább erdők telepítésére, az Alföld viszont túlnyomórészt gyepek létesítésére alkalmas.

Idegenhonos növényfajok telepítését ökológiai szempontok miatt nem javasolják. Körültekintően kell tehát eljárni, figyelembe véve a leendő vegetáció túlélési esélyeit, vízigényét, illeszkedését a természetes ökoszisztémákhoz, és nem mellékesen a társadalmi igényekhez – áll a közleményben.