Énekével csalogatja a nőstényeket az év ritka magyar rovara

A tengerparti hangulatot idéző hangok egyike a kabócák zümmögése, amit a hazai domb- és hegyvidéki tájakon néha a melegebb nyári napokon is hallható. Az év rovarának megválasztott óriás énekeskabóca küllemével és zenéjével egyaránt kiérdemli a figyelemreméltó jelzőt. Dr. Mezőfi László, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növényvédelmi Intézetének egyetemi adjunktusa mutatta be az őshonos, természetvédelmi oltalom alatt álló fajt.

A kabócák vagy kabócaalakúak (Auchenorrhyncha) alrendje világszerte több mint 40 ezer fajt számlál. A szinte kivétel nélkül növényi nedvekkel táplálkozó szárazföldi ízeltlábúak a kifejléssel fejlődő rovarok közé tartoznak. Fejük legtöbbször felülről lapított, csápjaik rövidek, szipókájuk a fej tövi részén ered és a potroh irányába mutat. Két összetett szemük mellett 2-3 pontszemük is van. Nyugalmi állapotban a két pár, jellemzően hártyás szárnyuk háztetőszerűen borul a test hátoldalára - írta a szakember a MATE cikkében.

Közelebbről a győztes kabóca

A 2022-ben év rovarának választott óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) az énekeskabóca-félék családjába (Cicadidae) tartozik. Ez a család közel 2 ezer fajt foglal magába és az ide tartozó fajokra jellemző, hogy a hímek speciális hangképző szervvel rendelkeznek. Az első potrohszelvényük két oldalán található speciális kitinlemezt – a hangképző membránt – a potrohszelvényben megbúvó izmaik segítségével ritmikusan ki-be pattintgatják – mondta a MATE Rovartani Tanszékének kutatója.

„A potrohukban található dobüreg ezt a hangot jelentősen felerősíti, így a hímek hangja akár több száz méterre is elhallatszik. A kabócák között az énekeskabócák rendelkeznek a legnagyobb testmérettel, méretük akár az 5 centimétert is elérheti. A többi kabócától némileg eltérően az énekeskabócák lárvái kevésbé hasonlítanak kifejlett formájukra. Ennek oka, hogy a lárváik különböző fás szárú növények gyökereit szívogatják és a táplálékért nem ritkán akár több méter mélyre is leásnak a talajba. Ezért a lárvák első pár lába erős ásólábbá módosult. A föld alatt a lárva több évig, sőt, egyes fajok esetében akár több mint egy évtizedig is fejlődik, mielőtt előbújna a föld alól. Amikor elérkezik az ideje, a lárva előássa magát a talajból, majd felkapaszkodik egy közeli növényre, ahol kifejlett kabócává vedlik” - mondta Dr. Mezőfi László.

A rovar fejlődési szakaszainak jellemzői

A környezeti körülményektől és a táplálék minőségétől függően az óriás énekeskabóca fejlődése több mint 3 évig is tarthat, mely alatt a lárvák négyszer vedlenek. A kabócák jelenlétéről nemcsak jellegzetes „zizegős” hangjuk, hanem a maguk mögött hagyott lárvabőrük is árulkodik. A kabócák általában melegkedvelő ízeltlábúak, így az énekeskabócák is jellemzően a meleg nyári hónapokra bújnak elő a talajból. A kifejlett kabócák maximum pár hétig élnek, elsődleges feladatuk a párkeresés és párosodás. Miután ez megtörtént és a nőstény lerakta a tojásait, jellemzően még az ősz beköszönte előtt elpusztulnak.

A kinézetéről

Az év rovara külső megjelenésében talán meglepetés azok számára, akik eddig csak a hangjukkal találkoztak. A teste majdnem teljesen fekete, gyengén szőrözött, míg a potrohszelvények hátsó éle, a lábai és a főbb szárnyerek vörösesbarnák.

Itt és így élnek

Előfordulásukat tekintve, az Ibériai-félsziget kivételével Dél-Európa legtöbb országában megtalálhatóak, továbbá Közép- és Kelet-Európa délebbi országaiban is jelen vannak. Dr. Mezőfi László arról is beszélt, hogy hazánkban az énekét csak a melegebb domb- és hegyvidéki tájakon hallhatjuk, jellemzően csak a tikkasztóbb nyári napokon.

„Éneke jellegzetes, ez alapján jól elkülöníthető a többi honos énekeskabócától. Elsősorban a nőstényeket csalogatja, azonban egy-egy hangosabb egyed közelébe több hím is odagyűlhet, melyek aztán hangerőben egymást próbálják túllicitálni. Közép-Európában a kifejlett példányok jellemzően június elejétől július közepéig fordulnak elő.”

​​​​​​​Az év rovarának táplálkozása a különböző fejlődési szakaszokban hasonló: az imágó és lárva fás szárú növények nedveivel táplálkozik, csak az imágó a föld feletti, míg a lárva a növény föld alatti részein szívogat. Kedvelt fajok például a kökény, szőlő, közönséges gyertyán vagy az erdei fenyő.