Elárulta az OVF, mi okozta a halpusztulást Velencei-tóban

A Velencei-tóban június közepe óta elpusztult halak patológiai vizsgálata kimutatta, hogy halálukat az oxigénhiány okozta - adta hírül az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF). A közlemény szerint a vizsgálat során nem találtak sem parazitákra, sem toxinokra utaló jeleket, melyek az oxigénhiány mellett még a halpusztulás okai lehetnek. Az OVF felidézte, hogy a Velencei-tavi Tófelügyelőség munkatársai június 17-én tapasztalták először a halpusztulást partközelben és nyílt vízen. 

A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHoSz) mint horgászati hasznosításra jogosult, megkezdte a tetemek eltávolítását, állatorvosi vizsgálatot rendelt el, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KdtVizIg) a helyzet tisztázására laboratóriumi méréseket és mintavételt végzett, a Duna-Ipoly Nemzeti Park is vizsgálódott. Két nappal később a MOHoSz megkezdte a levegőztetést, folytatódott a tetemek eltávolítása, majd a tó több pontján a KdtVizIg szivattyúkat és buborékos mélylevegőztetőt telepített, segítendő a tó oxigénszintjének növelését. A kezdeti tapasztalatok nagyon kedvezőek - írták.

Időjárás és vízszintcsökkenés

A közlemény kitért a Velencei-tó időjárásnak való kitettségére is, amely szerint még a Balatonnál is sekélyebb, ezért rendkívül érzékenyen reagál az extrém időjárásra. Idén a viszonylag hideg tavasz után gyorsan melegedett fel a tó vize, így nem csak a magas vízhőmérséklet, hanem a melegedés tempója is okozhatott problémákat. A tó vízszintjével kapcsolatban megjegyezték, hogy a Velencei-tó vízállása 98 centiméter, a szabályozási szint 140-160 centiméter. Amennyiben ennél magasabb a vízállás, akkor le kell ereszteni a vízből, ha alacsonyabb, akkor pedig tölteni kell a tavat az erre a célra szolgáló zámolyi és pátkai víztározókból. Jelenleg azonban ezekben sincs meg a vízpótláshoz szükséges mennyiségű és minőségű víz, a vízügy 2016 óta egyetlen csepp vizet sem engedett ki a tó vízgyűjtőjéről, a tározók a száraz időjárás miatt lettek majdnem üresek.

Vízpótlás másként

Megemlítették, hogy a tó feltöltésének másik lehetséges módja a mesterséges vízpótlás lenne. Azonban a más vízgyűjtőkről átvezetett víz eltérő fizikai-kémiai összetételű, mint amihez a tó ökoszisztémája "hozzászokott". Így ez a megoldás ugyan növelheti a víz mennyiségét, de ezzel együtt ökológiai katasztrófát is okozhat. Dérer István, a MOHoSz főigazgatója Székesfehérváron, a horgász nagykövetek versenyén arról beszélt, hogy a halpusztulás lecsengőben van, a június 24-i csütörtök reggeli laboreredmények szerint pedig fürdőzésre továbbra is alkalmas volt a Velencei-tó, és csak szórványosan fordulhatnak elő haltetemek. Köszönetét fejezte ki minden szakembernek és civilnek, akik összefogásával sikerült szinte az összes tetemet kiszedni a vízből.

Pálinkás Imre, a MOHoSz velencei-tavi kirendeltség-vezetője az MTI érdeklődésére elmondta, hogy az június 22. után napban friss haltetemet nem találtak, a helyzet javul, a víz oxigénszintje emelkedik, de a hőmérséklete még mindig nagyon magas. Jelezte, hogy szerintük a tó becsült halállományának maximum 2 százaléka pusztult el. 

A szervezet közleménye alapján az elpusztult és összegyűjtött halak zöme szélhajtó küsz, balin, valamint túlnyomó részt karika- és dévérkeszeg volt.

Tervek a jövőre

Megjegyezték, hogy a tó tartósan és tendenciózusan alacsony vízállása és az elmúlt évtizedekben gyarapodó lágyiszapréteg mennyisége a jövőben egy tartós vízpótlási beavatkozás kidolgozása és kivitelezése, párhuzamosan egy átgondolt nádművelés irányába mutat. Ezek hiányában ugyanis szélsőséges esetben újra előfordulhat akár a tó - a történelemben már ismert - újabb, átmeneti kiszáradása is.