Egyre terjed Magyarországon a homokterületek új pestise

Egy eddig szinte ismeretlen inváziós fűfaj terjed Magyarországon. Az agresszív növény kiszorítja a hazai fajokat, és a legelő állatok sem fogyasztják. A homoki prérifű egyre jelentősebb hazai elterjedését az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai vizsgálják. A homoki prérifű remekül tűri a taposást és a szárazságot is.

A Magyar Tudományos Akadémia számolt be róla, hogy 2017-ben Magyarország mésztelen és meszes homokterületein is kimutatták az Észak-Amerikában őshonos homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus) jelenlétét, melyet a nemzetség más fajai miatt özönfűnek is hívnak. A Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem kutatói már akkor valószínűsítették, hogy a faj jelentősebb terjedési és megtelepedési kapacitással rendelkezik.

A növény jellemzői

A homoki prérifű sekély gyökérzetű, erőteljes csomókat képző évelő növény. Nagyon jellegzetes a fajra a levélhüvely peremén található, sűrű és elálló fehéres szőrkoszorú, valamint, hogy a virágai ritkán bomlanak ki teljesen. A fajnak igen apró, alig egy milliméteres, könnyen terjedő magjai vannak, amelyek nagy valószínűséggel tartós magbankot is képeznek. A homoki prérifű jól tűri a taposást és a szárazságot is, amit az is segít, hogy szénasszimilációja egy igen víztakarékos, úgynevezett C4-es fotoszintézis-út segítségével valósul meg. A nemzetség más fajainál az úgynevezett allelopátia jelenségét is igazolták. Ez azt jelenti, hogy olyan anyagokat juttatnak a környezetükbe, melyekkel más fajok megtelepedését és növekedését gátolják.

Idén kiterjesztették a kutatást

2019 nyarán az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Montana Tech University munkatársainak bevonásával egy 2 kontinensre kiterjedő kutatási projektbe kezdett, melynek célja a növény termőhelyi körülményeinek és környezeti igényeinek feltárása. Ezeken kívül a növénytársulási és terjedési képességeit, szaporodásbiológiáját és magbankképzési sajátságait vizsgálják, és igyekeznek behatárolni azokat az élőhelyeket és élőhelytípusokat, ahol az elkövetkezendő években számítani lehet a spontán megjelenésére. Mivel a faj kifejezetten a száraz és meleg termőhelyekhez alkalmazkodott, további terjedését a klímamodellek által előrejelzett szárazodás és hőmérséklet-emelkedés is segíteni fogja.