„Diófát az unokáinknak ültetünk”

Hazánkban az utóbbi 10-15 évben egyre inkább kezd fellendülni a diótermesztés, melynek volumene az említett időszak alatt megtriplázódott. Régen is sokan termesztették ezt a csonthéjas gyümölcsöt, majd alábbhagyott ez a termesztési kedv. Mik a diótermesztés kényes kérdései és mely fajtákat használják előszeretettel a gazdák? Cikkünkből ezekre a kérdésekre választ kaphat.

Közel a természetes elterjedés határához

Hazánk közel helyezkedik el a dió természetes elterjedésének északi határához, ezért az ország északi vidéke már szinte alkalmatlan a dió üzemszerű termesztéséhez. Természetesen hazánk egész területén lehet találkozni diófákkal, de tény, hogy csak és kizárólag azok az egyedek képesek átvészelni a téli fagyokat, melyek maradéktalanul fel tudnak készülni a nyugalmi időszakra. A késő tavaszi fagyokkal szemben is igen érzékenyek a diófák, főként azok, amelyek korábban kezdenek felébredni nyugalmi időszakukból.

A diófákat leginkább folyók mentén lehet megtalálni, így első ránézésre is látható, hogy rendkívül vízkedvelő növénnyel van dolgunk. A diófa nagyon hosszú idő alatt éri el teljes méretét és koronaformáját. Erre általában 10-13 évet kell várniuk a türelmes gazdáknak. Éppen ezért, igenis sok valóságalapja van annak a mondásnak, mi szerint diófát az unokáinknak ültetünk.

A diófa rendszerint hatalmas, tekintélyt parancsoló méretekkel rendelkezik

A dió termesztése esetén figyelembe kell venni azt is, hogy már egy egyed is rendkívül nagy helyet foglal el hatalmas koronája miatt. Pozitívum viszont, hogy a diófa mindenféle metszés és koronaalakítás nélkül képes szimmetrikus, dekoratív lombkoronát nevelni. Ehhez természetesen elengedhetetlen a dió minden igényét kielégíteni, gondolva itt az évi 800-1000 mm-es vízszükségletre, a porózus, jó vízgazdálkodású talajra, valamint a megfelelő növényvédelemre.

A kórokozók jelentik a legnagyobb veszélyt

Sajnálatos módon a diónak sok és nagyon veszélyes kórokozója ismert, melyek ellen, ha a termesztők nem védekeznek, a fák akár el is pusztulhatnak. Itt van például az egyik legveszélyesebb és leginkább látványos betegség, amely a kéregrák névre hallgat. Rendkívül szembetűnő betegség, a fa törzsének kérgén hosszú, függőleges repedések jelennek meg, melyet több baktérium is okozhat. A vizsgálatok alapján a kéreg mély rákosodását a Brenneria rubrifaciens baktérium tevékenysége hozza létre. A Brenneria nigrifluens baktérium pedig azon túl, hogy kéregrákot okoz, még a zöld diót is fertőzi, barnulást és nedvkiválást okoz.

A Brenneria rubrifaciens kártétele a diófán (Fotó: dioskonyv.byethost3.com)

De nem csak ez a betegség jelent komoly veszélyt a diókra. A dióbetegségekre irányuló kutatások szerint több, mint 30 féle betegség van jelen a növényvilágban, melyek a dióra terjedve komoly élettani elváltozásokat képesek okozni a növényen. Többek között a cseresznyelevélsodródás vírusa, ha diófára kerül, akár az a fertőzött fa teljes pusztulásához is vezethet. Tünetei közé tartoznak a lombozaton megjelenő sárga színű vonalak, valamint a dió zöld burkának dudoros elváltozásai.

Egy másik ismert betegség a dió xantomónászos betegsége, melyet egy baktérium okoz. A betegség kezdetén, a levélen sárga szélű barna foltok jelennek meg, melyek később összefolynak és az egész levél elfeketedik. A dióburkon először besüppedő foltok jelentkeznek, majd a héj elbarnul és rászárad a dióra.

Végezetül még egy igen ismert dióbetegségre hívnánk fel a figyelmet, mégpedig a dió gnomóniás megbetegedésére, amelynek első tünete a szögletes, középen szürke foltok megjelenése a levélen. Ezen foltok megjelenését követően komoly lombvesztés is kialakulhat a fertőzött fákon. A termésen is megjelennek a betegségre utaló tünetek, nevezetesen barna foltok lepik el azt. Ezek a foltok viszont könnyen összetéveszthetőek más betegségekkel is. A megbetegedést egy gomba okozza, amelynek az ivaros alakja telel át a lehullott leveleken. Nagyon fontos, hogy a lehullott lombot mielőbb égessük el. Ha ezen áttelel a betegséget okozó gomba, ugyanis, akkor tavasszal már nagyon korán, még lombfakadás előtt szétszórja a spóráit és így a frissen kialakult lombozat azonnal meg is fertőződik a betegséggel.

Cikkünk folytatásában a fontosabb magyar diófajtákat vesszük górcső alá!