Célkeresztben a szőlő metszése, hogyan vágjon bele?

A metszés a szőlőtermesztés egyik legfontosabb, de legmunkaigényesebb művelete is egyben. Éppen ezért extra figyelmet és gondos tervezést igényel. Ráadásul nem mindig a legjobb, szakmailag képzett munkaerő végzi a műveletet, ezért gyakran jelenik meg igényként a munkafolyamatok optimalizálása és a költségek csökkentése. Ezekre talál ötleteket a cikkben, célkeresztben a szőlő metszése.

A témához tartozik a művelésmód megválasztása is. Ilyen lehet, például, az ernyő, a kordon, az egyesfüggöny, vagy az úgynevezett „minimalschnitt” eljárás. Ez utóbbi, a közelmúltban és elsősorban külföldön elterjedt alternatív módszer, a kézi munkaerő csökkentésére és a teljesen gépesített szőlőültetvények kialakítására - írja a Magyar Mezőgazdaság.

Metszésnél is mindig a legjobb minőségű termés elérése a cél

De figyelembe kell venni a kitűzött termésmennyiséget, a termésbiztonságot és a költséghatékonyságot, valamint a rendelkezésre álló kézi és gépi munkaerőt is. A metszés munkaműveletéhez nem csupán a nem szükséges vesszők és fás részek levágása tartozik, hanem kiegészítő műveletként a vesszők lekötözése is. Ez művelésmódtól függően időben és pénzben is nagyobb tétel lehet. Ugyanígy metszést kiegészítő eljárás a zöldmunkák kellő időben történő elvégzése is, mert elmaradásuk jelentősen befolyásolja a következő évi metszési folyamatokat. Aki a zöldmunkát jól végzi, és látja azt, hogy melyik hajtásra van szükség és melyikre nem, már azt is tudja, hogy a következő évben melyik vesszőt fogja majd metszéskor meghagyni. Ezzel sok munkát és időt spórolhat meg. Összességében minden, a szőlőben elvégzett munkafolyamat hatással van a következőre. Ezért nagyon nehéz egy-egy munkafázis eredményességét vagy költséghatékonyságát megállapítani.

Ezek adják a metszési költségeket

A metszési költségek meghatározásakor nem csak a szükséges munkaidővel kell számolni, hanem a képzett és a betanított dolgozók munkavégzési minőségének, illetve az elvégzett munka mennyiségének különbségével is. Metszőgépek vagy előmetsző gépek használatával ezek a különbségek csökkenthetők, illetve a költségek tervezhetők.

Az egy hektárra fordított munkaidő mintegy negyedét teszi ki a metszés.

Normál állapotú ültetvényben egy tőke lemetszése nagyjából 20 vágás (beleértve a vesszők ledarabolását és lefejtését is a huzalokról). Átlagosan egy metsző ember 7.500-10.000 vágást végez naponta, 8 órás munkaidőben. Tehát egy dolgozó egy nap alatt 500 tőkét tud megmetszeni. A metsző személy terhelését érdemes enyhíteni; ehhez alkalmazhatunk akkumulátoros és pneumatikus metszőollókat. Illetve megkönnyíthetjük a munkát előmetsző gép beállításával is, amely levágja a huzalhoz kapaszkodott vesszőket a felső huzalpárokról. Ez a megoldás nem minden esetben a legjobb minőségű végeredményt adja, mivel a gép válogatás nélkül vágja a vesszőket, ezért utána még korrekcióra van szükség. Viszont az ergonómiai körülményekben jókora javulást eredményez.

A felhasznált munkaidőre a legnagyobb befolyással a hektáronkénti tőkeszám és a hajtások művelésmódon való elhelyezkedésének/lekötésének módja, az elvégzett vágások száma, az ültetvény állapota (tőkehiány), a metsző személye, szaktudása, a metszőeszköz, a gépesítés foka, az előmunkák, illetve a fajta van.

Már az ültetvény létesítésekor előre gondolkodva kell megtervezni a művelésmódot, hogy a szőlőgazda a leginkább költségtakarékos termelési módot válassza ki. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a takarékosság minőségromlást hoz. Ez inkább a munkafolyamatok ésszerű csoportosítását, egymásutániságát és a gépesítés maximalizálását foglalja össze.

Egy ültetvényt művelésmódtól és eszközállománytól függően többféleképpen metszhetünk meg, például csak kézzel, esetleg gépi előmetszéssel, vagy azt korrigálva kézzel, elektromos vagy pneumatikus metszőollóval. De a döntést mindig a termelőnek kell meghoznia.

A mai gazdasági környezetben, amikor egyre nehezebb szakképzett vagy egyáltalán kézi és fizikai munkára fogható megbízható embert találni, amikor

• a szőlőfelvásárlási árak alig fedezik az önköltséget,
• a klimatikus elemi károk előfordulási kockázata egyre magasabb,
• egyre inkább teret hódít a precíziós gazdálkodás,
• egyre nagyobb minőségi elvárásoknak kell megfelelni,

el kell gondolkodni az ültetvények munkafolyamatainak gépesítési lehetőségein.

Itt elsősorban a különböző sor- és tőtávolságú ültetvényekben használatos munkagépekre (pl. a soraljaművelőkre, lelevelezőkre, szüretelőgépekre, rézsűművelőkre, talajművelőkre, permetezőgépekre) érdemes gondolni, melyek már a környezetkímélő termesztés feltételeinek is tökéletesen eleget tudnak tenni.