Bicskafa, vadrózsa, csitkenye, gyepürózsa, kutyarózsa, ebcsipke – lekvárja a hecsedli

Túrázás közben, kint az erdőt-mezőt járva, a bokorról eszegetve is imádjuk, de azért a csipkebogyó mégis csak megfőzve, lekvárként vagy teaként a legjobb. Valóságos szupernövény, nem véletlenül hívják a vadgyümölcsök királynőjének.

Tízszer több C-vitamin van benne, mint a citromban, ezen kívül még A-, B-, E-, K-vitamint, karotint, ásványi anyagokat, mint például vasat, magnéziumot, nátriumot és foszfort, gyümölcscukrot, pektineket és cserzőanyagokat is tartalmaz. A legfontosabb gyűjtött gyógynövényeink közé tartozik.

Magyarországon őshonos

A csipkebogyó számos néven ismert – kutyatövis bokor, bicskafa, vadrózsa, csitkenye, gyepürózsa, kutyarózsa, ebcsipke –, valamint hecsedliként is szokás hivatkozni rá, azonban ez utóbbi szó inkább a termésből készült lekvárt jelöli.

Szinte mindenhol megél, a legjobban azonban kötött, meszes talajon érzi jól magát, főképp, ha sok napsütés éri. Elég igénytelen, szúróssága miatt azonban kisgyermekes birtokokra csak óvatosan telepítsük. Piros bogyóit az első őszi fagyok környékén hozza.

A hazánkban őshonos és fogyasztásra alkalmas gyümölcsű rózsafajok száma több mint húsz – írja a hellovidek.hu/.

Vadrózsafajaink egész Magyarország területén megtalálhatók, különösen sok van az Északi- és Dunántúli-középhegységben, a Tolnai–Baranyai-dombvidéken. Gyűjteni azonban nem mindegyiket lehet. Védett például a mészkerülő, párás, árnyékos-félárnyékos helyeket kedvelő Rosa pendulina, vagy a nagy gyümölcsű, Visegrádi-hegységben (Szentendre) előforduló Rosa villosa var. sancti-andreae. Az Északi-középhegységben és a Dunántúlon, jó bortermő vidékeken gyűjthetjük viszont a lapított gömb alakú csipkéket termő Rosa zalanat.

Egyre kevesebbet lehet gyűjteni belőle

Felhasználási területe egyre nő, egyre több kerül belőle nemcsak lekvárba vagy szörpbe, de a kozmetikumokba is, és egyre nagyobb mennyiségű, jó minőségű csipkebogyót igényel az élelmiszer- és szeszipar is. A gyűjtött mennyiség viszont évről évre csökken, egyrészt a gyűjtési területek szűkülése, másrészt a gyűjtési kedv csökkenése miatt. A feldolgozók a hiányzó termésmennyiséget külföldi forrásokból (kelet-európai országokból, Chiléből) próbálják pótolni.

Bátran kijelenthető, hogy a csipkebogyó az egyik legigénytelenebb gyümölcsfélénk. Jól megterem a gyenge termőképességű talajokon is. Szeles, árnyékos, fagyzugos területre is lehetséges a telepítése, miután jól tűri a hideget, akár a –20 Celsius fokot is átvészeli. Bár a nemesített fajták azért jóval igényesebbek, mint a vadon termő alapfajok. Ráadásul kártevői is akadhatnak szép számmal, megtámadhatja a lisztharmat például. A betegséget a leveleken található fehér foltok alapján lehet felismerni, amelyek később megnövekszenek és teljesen letakarják a lemezeket. Ez megzavarja a fotoszintézis folyamatát. A rozsda nevű csipkebogyó-betegség (Phragmidium disciflorum) a növény szárát, fiatal hajtásait és leveleit érinti. Meleg időjárás és a tavaszi magas páratartalom hozzájárul a terjedéséhez.

Kézi betakarítása a viszonylag alacsony értékesítési ár (150-200 Ft/kg) és a magas szüreti költség miatt nem gazdaságos. A gyűjtés azonban a mai napig jelentős, ezért fontos a minél hatékonyabb kézi szüret. Átlagosan 25-70 kg csipkebogyót tud egy szedő naponta betakarítani, Chilében viszont akár 100 kg/fő szedési teljesítményt is elérnek, ugyanis az áfonyához hasonló, ún. csipkebogyófésűt használnak, mellyel hatékonyabbá tehető a szüret.

Borsos árat kell fizetni, ha a meg szeretnénk vásárolni

Főként a hűvös, őszi és téli hónapokban kerül jobban előtérbe az immunrendszer védelme, így talán ilyenkor vásárolnak a legtöbben csipkebogyó készült termékeket is. Felmerülhet a kérdés, hogy mennyibe kerülnek az egyes készítmények a termelők online polcain? Az árak változók, de összességében el lehet mondani, hogy nem egy olcsó növényről van szó: csipkebogyó teához (100 g) már 700 forintért is hozzájuthatunk, a velőért (literjéért) 2500 forintot kell fizetnünk, 300 g lekvárért pedig 700-800 forintot is elkérnek. Ezért is érdemes, míg lehet, saját magunknak is gyűjteni.

Mikor szedjük le?

A téma szakértői mind azt vallják, hogy a teljesen érett, szilárd gyümölcsöket kell szüretelni és téves nézet, hogy a csipkebogyókat akkor kell szedni, amikor azokat megcsípte a dér. Az első fagyok idejére a gyümölcsök többnyire már túlérnek, puha húsállományúak lesznek, és a fagy tovább csökkenti a csipkebogyók C-vitamin-tartalmát.

Miért és hogyan fogyasszunk csipkebogyót?

A csipkebogyó a népi gyógyászat rég ismert és elismert eleme, nem véletlenül, hiszen például a termés C-vitamintartalma a citroménak legalább tízszerese. A húsos, fanyar ízű termés más kedvező hatásokkal is bír, elsőrangú immunerősítő, enyhe víz-, és hashajtó, roboráló, kiváló megelőzője a téli megfázásoknak, hurutos megbetegedéseknek. Szomjoltóként is elsőrangú, gyakran megtalálható különböző üdítők összetevői között.

A termést ezerféleképpen lehet felhasználni, a bogyókból készülhet tea, gyümölcsbor, szörp, mártás vagy szósz (vadhúsokhoz remek) vagy a már említett lekvár, valamint aszalvány is könnyen készíthető a bogyókból.