Hálás társ a csipkebogyó: már az a mag is kikel, ami rostálás közben pottyan le a földre

Számos vélemény szerint igen népszerű a csipkebogyó, s bár a termesztése még nem is annyira nagy falat, a betakarítás annál inkább munkaigényes és aprólékos feladat. A csipkebogyóból készült lekvárt sokan keresik, de a növény más módon feldolgozott formái, többek között az olaj sem népszerűtlen a vásárlók körében.

A Zalai megyei Kerkabarabáson tevékenykedő Balogh Péter is foglalkozik csipkebogyóval, habár ő maga nem termeszti, hanem úgy gyűjti be az értékes növény termését. Az őstermelő lekvárt és olajat készít belőle ladásra, illetve saját maga is felhasználja a növényt, a vitamin- és antioxidáns-tartalma miatt előszeretettel fogyasztja teaként. A szakember az Agrárszektor kérdésére elmondta: a lekvárra és az olajra is van kereslet, utóbbit is egyre többen viszik. Aki pedig egyszer kipróbálja a csipkebogyót, abból jó eséllyel visszatérő vásárló lesz.

Igazán jó hatásai vannak az olajnak és kevesen is foglalkozunk a készítésével. A csipkebogyóból készült olaj az egyik legjobb bőrregeneráló készítmény, több tucat bőrproblémára jó. Sok ismert, híres ember alkalmazza már, így egyre jobban elterjed a köztudatban a növény híre.

Gyommentesség, begyűjtés

Az olaj a lekvárnak begyűjtött csipkebogyó visszamaradó magjából készül, de mivel ennél többre van szükségünk, ezért egy pálinkafőzdéből szerezzük be a további mennyiséget. A magot ki kell szárítani, meg kell rostálni, s csak azt követően készülhet el az olaj – tette hozzá Balogh Péter. A szakember azt is elmondta: a csipkebogyó termesztése nem különösebben nehéz, hiszen már az a mag is kikel, ami a rostálás közben lepottyan a földre. A gyommentes állapot fenntartása már nehezebb feladat, a termés begyűjtése pedig még aprólékosabb munkát kíván az embertől. 

Kungli Ferenc, kaposvári kistermelő még 2002-ben telepített körülbelül egy hektárnyi csipkebogyót, s családjával ma is ekkora területen termeszti a növényt. A vad alanyba oltott Karpatia fajtát vásárolták, és azt próbáltak meg termeszteni, ám nem minden bokor eredt meg. Így egy ültetvényen belül kétfajta csipkebogyó lett: bizonyos helyeken a vad alany hajtott ki, másutt pedig a nagyobb szemű, édes ízvilágú Karpatia fajta eredt meg. Azóta is külön szedik le a terméseket, s lekvárként dolgozzák fel mindkét fajtát.

Az apró szemű termésből nem jön ki a bérköltség

A kaposvári kistermelő szerint a csipkebogyó termesztése bonyolult folyamat. Kezdetben kombájnnal próbálták meg betakarítani az apró termést, de ez több kísérlet után sem vezetett jó eredményre. Így máig kézzel szedik. Tovább nehezíti a dolgot, hogy bérmunkában sem éri meg a csipkebogyószüret, mert az apró szemű termésből nem igazán tud leszedni annyit az ember, mint amennyi a bérköltség.

Családon belül kell elvégezni a feladatot, s apránként oldják meg a betakarítást. Nem is gondolkodtak a termőterület bővítésében, habár tapasztalatai szerint van telepítési kedv, mások nagyobb területen is belefogtak a termesztésbe az utóbbi időben. A betakarításon kívül is foglalkozásigényes növény a csipkebogyó. Gombabetegségek és rovarok is megtámadják, ha pedig gyomos területen van, nem terem olyan mennyiségben, mint az kívánatos lenne.

Kungli Ferenc szerint a csipkebogyó vitamintartalma jelentős, sok betegség esetén jó hatással lehet a szervezetre. Az idén az aszályos esztendő ellenére is szép, bőséges termés volt, még a somogyi agyagosabb talajon is. Ugyanakkor a szakember úgy látja, a csipkebogyónak is szerencsésebb a humuszban gazdag talaj, illetve a világosabb, a gombabetegségekre kevésbé fogékony, átszellőzésre jobban képes termőterület.