A takarmányozás hiányát jól pótolhatja a szőlőtörköly

Idén az aszályos időszak negatív hatásai miatt kerülnek előtérbe az alternatív takarmányozási megoldások. A növekvő költségek és az egyre kiszámíthatatlanabb időjárás miatt is érdemes áttekinteni a meglévő és az új lehetőségeket is. A szárított, majd megőrölt szőlőtörköly energiatartalmát és ízét kis mennyiségű melasz hozzáadásával lehet fokozni, mész hozzáadásával pedig a pektineket lehet megkötni, és emelni a pH-t. Silózáskor arra kell figyelni, hogy a vízben oldódó szénhidrátok és az etanol jelenléte nem segíti a tejsavas erjedést, így tejsavbaktérium-oltóanyag hozzáadására lehet szükség. 

A szőlőnövény hasznosítható részeit taglaló írását követően a szőlőtörköly takarmányozási szempontú felhasználásáról osztott meg fontos részleteket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szakértője, Pető Krisztina.

Szőlőtörköly

A hazai szabályok alapján azoknak a gazdálkodóknak vagy szervezeteknek, amelyek 25 hektoliter vagy azt meghaladó mennyiségben állítanak elő bort vagy dolgoznak fel szőlőt, a keletkezett melléktermék (szőlőtörköly vagy borseprő) teljes mennyiségét ki kell vonni.

A szőlőtörköly kivonásának lehetőségei:

• takarmánykészítés,
• szerves trágyaként, annak megfelelő mennyiségben történő felhasználás,
• komposzt készítésére történő felhasználás,
• szőlőmag, illetve szőlőmagolaj kinyerés,
• törkölypálinka készítése,
• exportálás az Európai Unió tagállamain kívüli országba,
• hulladékbegyűjtő telep vagy veszélyes hulladék-égetőmű részére történő igazolt átadás,
• biogáz előállítás céljára történő átadás,
• ipari energetikai célú lepárlása vagy elégetése.
• átadás lepárlóüzem részére.

Ezek közül a lehetőségek közül a körforgásos szemlélet jegyében is érdemes azokat a módokat választani, amelyek több körben tartják termelésben a biomasszát, de elérhetőek a gazdák számára - írták.

A hasznosítás gyakorlata

Mára az előállítandó borfajtától függően az elterjedt gyakorlat az, hogy a fürtöket bogyózzák zúzás előtt, aminek következtében sem a borban, sem a melléktermékekben nem jelenik meg olyan intenzíven a tanninban gazdag szárak kesernyés, fanyarkás íze, ami takarmányozási szempontból is előnyös. Az ilyen módon készült törköly kb 40% magból és 60% héjból és gyümölcspépből áll, a törköly pedig a teljes bogyótömeg kb 20-25%-át alkotja.

Mivel frissen a szőlőtörköly sok vizet tartalmaz (65-68%), gyorsan romlik, ezért szárítani kell, ha nincs mód azonnal feletetni vagy silózni. A szárított, majd megőrölt törköly energiatartalmát és ízét kis mennyiségű melasz hozzáadásával lehet fokozni. Mész hozzáadásával pedig a pektineket lehet megkötni, és emelni a pH-t. 

Silózáskor arra kell figyelni, hogy a vízben oldódó szénhidrátok és az etanol jelenléte nem segíti a tejsavas erjedést, így tejsavbaktérium-oltóanyag hozzáadására lehet szükség. Általában a vörösbor-készítés törkölye az erjesztett szőlőanyagon kívül élesztő-biomasszát és etanolt is tartalmaz, míg a fehérbor-gyártás törkölye nagyobb mennyiségű vízben oldódó szénhidrátot és kevesebbet tartalmaz.

Melegebb éghajlatú országokban a friss törkölyhöz jó minőségű búzakorpát vagy paradicsompépet adnak. Az így besilózott takarmány jó minőségben tárolható, ízletes takarmányt ad. A silózás csökkenti a végtermékben a fenolok, kondenzált tanninok, szabad tanninok és szaponinok tartalmát, ezáltal javítja a szőlőtörköly takarmányozási értékét -közölték.