A selyemkóró-invázió mechanikai kezelésének tapasztalatai

Az idegenhonos inváziós növények közé tartozó selyemkóró gyors terjedésével és ellenállóképességével jelentős károkat okoz. Azonban legalább lokálisan van lehetőség a védekezésre és a faj visszaszorítására.

Nem állja meg helyét az a vélemény, hogy csak degradált élőhelyeken, csupasz talajfelszíneken üti fel a fejét a selyemkóró (Asclepias syriaca), így jó természeti állapotú élőhelyeken nem képes megtelepedni. Egy zárt, gondozott gyepen is elég egy igen kisméretű bolygatás, pl. egy vadászok által a talajra elhelyezett nyalósó és egy-két éven belül sok száz növény lesz, az oda hullott néhány szem magból.

A növény elpusztítására legalkalmasabb idő, amikor az új növények előbújnak, kb. 3 hetes korukig ugyanis még nem képesek gyöktörzsről újabb hajtást hozni. Ekkor a leghatékonyabb kaszálni, vagy kis mennyiség esetén a hajtást letépni. A következő alkalmas időpont a virágzás kezdete előtti, a tarackok ugyanis a virágzásra fordított energia miatt ekkor gyengébbek. A bimbós növényeket lehet kaszálni, vagy glifozáttal permetezni is. (Az utóbbihoz azonban védett területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.) Többéves megfigyelésünk szerint az is hatékony, ha ebben az időszakban a növények föld feletti részeit eltávolítjuk, magyarul; ha egyszerűen „kigyomláljuk”.

Annak ellenére, hogy a szakirodalom óvva int a gyöktörzs bolygatásától, mivel az csak még több hajtás növesztésére serkenti a növényt, úgy látjuk, hogy az évi többszöri „gyomlálás” évről-évre, egy nagyságrenddel csökkenti a sporadikus állományokat. Ez valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy a föld fölötti részek eltávolításával, megfosztjuk fotószintetizáló részeitől, így nem képes olyan mértékben tápanyagot raktározni a gyökérzetében, mint egyébként. - olvastuk az invaziosfajok.hu-n.