A mézelő méhekre halálos betegség kialakulásának háttere

Egy új tanulmány szerint az Egyesült Királyság területén található mézelő méhcsaládok esetében egyre gyakoribb a vírusos megbetegedés. A Newcastle Egyetem professzora, Giles Budge által vezetett kutatócsoport megállapította, hogy 2007 és 2017 között a krónikus méhbénulásban szenvedő méhcsaládok száma folyamatosan növekedett.

Az adatgyűjtés során több, mint 24 ezer méhészetnél tettek látogatást a kutatócsoport tagjai, az adatok pedig megerősítették, hogy bár 2007-ben fedezték fel elsőként Lincolnshire-ben a krónikus méhparalízist, a betegség mértéke az évek során nőtt. Egy évtizeddel később ugyanis az Egyesült Királyságban 47 megyéből 39-ben, a 8 walesi megyéből pedig 6-ban találtak a betegségben szenvedő méhcsaládokat. A tudósok a vizsgálatok alapján azt is megállapították, hogy egyre gyakoribbak az olyan esetek, ahol a méhbénulásban szenvedő méhcsaládok közel helyezkednek el egymáshoz.

Budge professzor elárulta a Newcastle Egyetem Természettudományi és Környezettudományi Iskolájának, hogy az elemzések alátámasztják azt, hogy 2007 óta Angliában és Walesben terjedt a méhparalízis mértéke, és hogy így a hivatalos méhészetek is veszélybe kerültek a betegség által –írja a Science Daily.

A krónikus méhbénulás tünetei a rovar rendellenes remegése, a repülési képesség romlása és a fényes, szőrtelen has kialakulása. Ezt egy krónikus méhparalízis vírus okozza (CBPV), és a megfertőződött rovarok egy héten belül elpusztulnak a betegség következtében. Ha egy kaptár megbetegszik, az sajnos sokszor az egész méhcsalád pusztulásához vezet, amely nagy károkat képes okozni mind a méhészetekben, mind pedig az ökológiában.

A tanulmányt a Newcastle Egyetem kutatócsoportja az Egyesült Királyságban hivatásos méhészeket képviselő Bee Farmers 'Association-rel közösen készítették. Rob Nickes, aki a Méhészek Szövetségének elnöke elmondta, örömükre szolgál, hogy részt vesznek a kutatásban, és hasznosnak tartják annak eredményeit. Ez ugyanis előnyt jelent az ipar számára és elősegíti a méhészek munkáját, akik ezáltal könnyebben tudnak a későbbiekben védekezni a méhek megbetegedése ellen és az Egyesült Királyság méztermelése is várhatóan növekedő tendenciájú lesz.

Budge professzor elmondása szerint nem tudható, hogy a hivatásos méhészek miért vannak fokozottan kitéve a betegség veszélyének, bár az ismert, hogy az amatőr és a hivatásos méhészek munkálatai között jelentős különbségek fedezhetők fel.

Így a kutatás során az import méhkirálynők is vizsgálatra kerültek, ugyanis a kutatók kíváncsiak voltak, hogy a betegség kockázata összefüggésben van-e a méhkirálynők behozatalával. A behozatalra azért van szükség, hogy növeljék a mézelő méhcsaládok számát, ezért a méhészetek sokszor alkalmaznak importált méhkirálynőket annak érdekében, hogy feltöltsék készleteiket. A kutatások pedig rávilágítottak arra a 25 országból származó 130 ezer mézelő méh vizsgálata során, hogy a betegség előfordulása majdnem kétszer olyan valószínű volt az import mézelő méheket alkalmazó méhészeteknél. A kutatók kiemelték, hogy még további kutatásokra is szükség van, amelyeket különféle vírosgenotípusokra összpontosítva végeznek el, és a St. Andrews Egyetemen fejeznek be.

A jövőben különböző mézelő méhek fogékonyságára, valamint a hivatásos és az amatőr méhészek gazdálkodási gyakorlatainak összehasonlítása összpontosítják a munkát annak érdekében, hogy megtalálják a betegségek kialakulásának okait. A kutatások elősegítik a betegségek terjedésének csökkentését és enyhítését, amelyek a legfontosabb beporzóinkat fenyegetik.