Zsákutca a magyar növénytermesztésben

Az 1900-as évek elején még a magyar országgyűlés vezetése is arról álmodozott, hogy egyszer majd magyar pamutból fognak készülni a hazánk polgárai által viselt ruhák. Meg is kezdődött a magyar gyapottermesztés, de finoman szólva sem járt sok sikerrel.

Miért volt szükség magyar pamutra? – merül fel a kérdés az átlagemberekben. Az 1900-as évek elején a textilipar folyamatosan fejlődött és ezt a fejlődést bírni kellett megfelelő alapanyaggal is. A lehető legideálisabb az lett volna, ha a pamutot nem kell exportálni külföldről (trópusi országokból, Amerikából és a Szovjetunióból drágán), hanem saját magunknak elő tudjuk állítani.

Így esett meg, hogy a 18. századtól kezdve a magyar gazdák (a felsővezetés hatására) többször is megpróbálták a gyapottermesztést meghonosítani hazánkban. Az 1920-as évekre azonban körvonalazódott mindenkiben, hogy az éghajlati adottságaink korántsem ideálisak ennek a növénynek a termesztéséhez. Nem véletlenül mondják, hogy találékony ember a magyar, a textilgyárosok azon kezdtek gondolkodni, mivel tudnák helyettesíteni a pamutot?!

A lenszalmára esett a választásuk. Kidolgoztak olyan eljárásokat, amelyekkel a lenszalmából a textilipar számára értékes lenrostot kivonják, és pamutosítják azt. Az ötlet jó volt, azonban rá kellett döbbenniük, hogy a lenrost csak pamuttal keverve használható fel (a pamutipari gépek miatt). Sajnálatos módon azonban ebből a kevert anyagból vékony ruha nem volt készíthető.

A legidősebb magyar textilgyár igazgatója még tett egy elkeseredett kísérletet a gyapot hazai termesztésének elterjesztésére. Tízezer pengőt adományozott az Országos Mezőgazdasági kamarának, melyet pamuttermelési kísérletekre tudtak felhasználni.

Egy Kecskeméten végrehajtott termesztési kísérlet során Bulgáriából származó vetőmagokkal sikeresen tudtak gyapotot termeszteni, de felmerült egy újabb kérdés: gazdaságos-e ez, fenntartható-e a termelés, egyáltalán megéri-e gyapotot termeszteni hazánkban?

Ha körbenézünk Magyarország szántóföldjein a kérdésre mi magunk is válaszolhatunk… 1934 végén már Goldberger Leó is azt mondta, hogy a magyar textilipar jövője az ipari export fokozásán és az ehhez szükséges deviza előteremtésén múlik.