Vizes élőhelyeket mentenek, és a húsuk is ízletes

Bár 100 évvel ezelőtt még közel 150 ezer bivaly volt Magyarországon, az agrárium gépesítése az állomány nagymértékű csökkenését hozta magával. A fajta fenntartásában fontos szerepe van a hazai Nemzeti Parkok igazgatóságainak. Az általuk kezelt területeken a bivalyok olyan feladatokat végeznek, amelyekre egyetlen gép sem volna képes. Jelenlétük és tevékenységük a kiterjedt vizes élőhelyek kezelése és fenntartása miatt kiemelkedően fontos.

A feltételezések szerint a házi bivalyok eredete a mai Kína területére, az időszámítás előtti 4. évezredig vezethető vissza. A vadbivalyok háziasításával ekkor jött létre az a fajta, amely nem sokkal ezután Mezopotámiában és Indiában is felbukkant. Rövidesen pedig Délkelet-Ázsia és Afrika egész területén elterjedt. A Kárpát-medencébe az első bivalyok nagy valószínűség szerint a honfoglalás idején, igavonó állatként kerültek be. A fajta magyarországi jelenlétének első írásos említése viszont csak mintegy 2 évszázaddal később történt. A bivalyokra a 11. századi Erdélyben, majd II. Béla király 1138-as dömösi apátsági adománylevelében utaltak. Az állatok tömegesen a törökökkel vívott háborúk idején terjedtek el hazánkban, a török birodalom hadseregében ágyúk vontatására használták őket. Erejük abban a korban kiemelkedő volt, 2 bivaly vonóereje felért 4 szürke marháéval - írta szakcikkében a Magyar Mezőgazdaság.

Emiatt lett népszerű annak idején

A hazánkban elterjedt bivalyok kifejlett példányainak marmagassága elérheti a 180 centimétert, súlyuk pedig a 800 kilogrammot is. A bivaly a szarvasmarhánál igénytelenebb, ennek ellenére húsának és tejének a minősége is felülmúlta azét. Az előnyeinek köszönhetően a 19. század derekán már mintegy 150 ezer egyed élt Magyarország területén. Ám a mezőgazdaság gépesítése a hazai bivalyok életében is fordulópontot jelentett. Az állomány rövid idő alatt látványosan csökkent, és a hasznosításuk ettől kezdve leginkább a vizes élőhelyek fenntartására irányult.

Legeltetés, vizes élőhelyek fenntartása

Tajti László, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) területkezelési igazgatóhelyettese a portálnak elmondta, hogy a hazai bivalyok nagy része ma a Nemzeti Parkok területén él. „Közöttük is kiemelkedő a KNPI állománya, amely hozzávetőleg 1000 példányból áll. A bivalyokat 2 állattartó telepen, Fülöpszállás és Ópusztaszer térségében teleltetjük és legeltetjük” – mondta a szakember. Az állatok ilyen nagy száma egyfelől az aprólékos párosítási terven alapuló fajtafenntartás, másrészt a kiterjedt vizes élőhelyek kezelése és fenntartása miatt jelentős. Utóbbi kapcsán fontos, hogy a legeltetési időszakban az igazgatóság több gulyát is különböző területekre helyez ki. Ott a legelésen kívül a tiprással és a dagonyázásukkal szolgálják az adott élőhely fennmaradását. Ez jóval olcsóbb, hatékonyabb és környezetkímélőbb, mintha ezt gépekkel végeznék.

Az őshonos állatok tartását ösztönző pályázatoknak köszönhetően egyre több gazda foglalkozik újra bivalyokkal. Tajti László tapasztalatai szerint egyesek hobbiállatként, mások a húsukért tartanak bivalyokat. A 2-3 példányból álló gulyáktól kezdve az egészen nagy, akár 20-30 bivaly alkotta állományokig jelen vannak az országban. Annak érdekében, hogy a bivalytartók köre tovább bővülhessen, a Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete szakmai támogatást kínál a vállalkozó kedvű gazdáknak, például a tenyészállatok beszerzésében is segítséget nyújtanak.

Ízletes és tápanyagban gazdag a bivalyhús

A jelenlegi helyzet az, hogy – noha a bivaly teje és húsa rendkívül ízletes, tápanyagban és vitaminokban gazdag – a fogyasztók széles köre előtt még mindig ismeretlenek a belőlük készülő ételek. Viszont kétségtelen ugyanakkor, hogy nő azoknak a száma, akik keresik ezeket a termékeket. Több magángazdálkodó – jellemzően kisebb üzemekben – foglalkozik bivalyhús-feldolgozással, és egyre több helyen kapni bivalyszalámit, -kolbászt és tőkehúst is. Bár egyelőre még kevés helyen, de a vendégek egyes éttermek kínálatában is találkozhatnak bivalyhússal pörkölt, sült vagy steak formájában - mondta a szakember.