Virágzás, beporzás, termékenyülés – mi fán teremnek a gyümölcseink

A gyümölcstermő növények virágai fajoktól függően megjelenhetnek egyesével (birs), párosával (kajszi-, őszibarack), vagy virágzatba tömörülnek (az alma bogernyőbe, a körte összetett ernyőbe).

A gyümölcsfák akkor virágoznak először, amikor termőrügy, illetve virágrügy alakul ki rajtuk. E körülmény megmutatja a fa életében, hogy ifjúkori (juvenális) állapotából olyan szakaszba, idősebb korba jutott, amikor már terméshozásra képes. Ez az állapot – ami függ a fajtától, az alanytól, a termőhelytől, az agrotechnikától – a fa 2–6 éves korában következik be.

Változó sorrendben

A gyümölcsfák évenkénti virágképzésének mértéke elsősorban a termőrügy-differenciálódás mértékétől függ. A virágképzést, a termőrügy-differenciálódást több tényező is befolyásolja, mint például az alany, a trágyázás, a levélzet egészségi állapota, a levelek fejlettsége.

A gyümölcsfák évi virágzási ideje változó – vezet be ebbe a különleges világba a szabadfold.hu Gazdanet rovatának írása.

A gyümölcsfajok és azon belül a fajták bizonyos egymásutánban, meghatározott sorrendiségben virágoznak, amire módosító hatással lehet a termőhely és az időjárás.

A sorrend általában a következők szerint alakul: legelőször a mogyoró virágzik, amit a mandula, a ribiszke, a kajszi- és őszibarack, a cseresznye, a meggy, a köszméte, a szamóca, a szilva, a körte, az alma, a birs, a naspolya, a dió, a gesztenye, végül a málna követ.

Beporzás

Gyümölcstermő növényeink túlnyomó többsége idegen beporzó, ami azt jelenti, hogy egy virágból csak akkor lehet termés, ha más fajta virágjából származó virágpor termékenyíti meg. Ezért lényeges, hogy ismerjük az egyes fajták virágzási idejét és sorrendiségét.

Minden termőhelyre jellemző a fajták virágzási sorrendje, ennek alapján ismerünk korán, közepesen és későn virágzó fajtákat. A jó terméshozamok alapfeltétele a megfelelő virágzás és az akadálytalan megtermékenyülés.

Ez úgy érhető el, ha a megporzandó és a megporzó fajta egy időben virágzik. Az öntermékeny fajták esetében erre érthetően nincs szükség.

Nagyon fontos azonban tudni, hogy az idegen beporzást igénylő fajtákat milyen más fajták termékenyítik meg a leghatékonyabban, ugyanis a telepítendő fajták kiválasztásakor ezt is figyelembe kell venni.

Gyümölcstermő növényeink túlnyomó részét rovar porozza be, ezt legtöbbször a méhekkel végeztetjük el. Szél porozta gyümölcsfajaink a mogyoró, a dió és a gesztenye.

Termékenyülési viszonyok

Az egyes gyümölcsfajok esetében az almafajták általában idegen beporzók, ezért a főfajták mellé beporzó fajtákat kell telepíteni. A körtefajták szintén idegen beporzást igényelnek.

A birs- és a naspolyafajták öntermékenyülők, ezért magukban is telepíthetők, de ennek ellenére célszerű legalább két fajta együttes telepítése.

A cseresznye idegen beporzó, de már van öntermékeny (Stella) fajtája is. A meggyfajták között vannak öntermékenyek (Újfehértói fürtös, Érdi bőtermő, Hartai, Cigánymeggy 3, Cigánymeggy 7) és önmeddők (Érdi nagygyümölcsű, Pándy típusok).

A szilvafajták kisebb része öntermékenyülő (Besztercei, Vörös szilva, Csacsanszka Lepotica), míg a többségük idegen beporzást igényel (Althann ringló, Zöld ringló). A termesztett kajszi- és őszibarackfajták többsége öntermékeny.

A mandulafajták idegen beporzók. A héjas gyümölcsök (dió, mogyoró, gesztenye) idegen beporzók, de ez a fán belül is megtörténhet. A bogyósok közül a szamóca és a málna általában öntermékenyülők. A ribiszke- és a köszmétefajták között már idegen beporzást igénylő fajták is vannak.