Több megoldást is összegyűjtött a kamara a jó vízgazdálkodásra

Az integrált növényvédelemhez hasonlóan a vízgazdálkodásban is a talaj adottságait figyelembe vevő, azok alapján megválasztott agrotechnika biztosítja a legfontosabb alapot. A gazdálkodás során a termelőknek is tenniük kell azért, hogy csökkentsék a károkat. Egyre több gazda ismeri fel annak a fontosságát, hogy megtartsa és menedzselje a területére érkező csapadékot és vizet. Anyagunkban ezekről írunk bővebben.

A jelentős csapadékhiány idén is jelentős aszálykárokat okoz. A csapadék csak szórványosan, kiszámíthatatlan intenzitással érkezik. Fontos, hogy a gazdálkodás során az aszályt jobban tűrő fajták termesztésén kívül egyre nagyobb hangsúlyt kapjon a vízmegőrzésre összpontosító agrotechnikák alkalmazása. Egy részük nem újdonság, de túl nagy költségük miatt nem alkalmazták azokat, másrészt nem tartották feltétlenül helyénvalónak a használatukat - írta a NAK.

Hosszú távú nedvességtárolás talajban

A talaj ásványi részecskékből, mikro- és makroorganizmusokból, vízből, levegőből és szerves anyagokból áll. Óriási a szerepe a szélsőséges vízháztartási helyzetek kockázatának csökkentésében és azok káros következményeinek mérséklésében. 0–100 centiméteres rétegének pórusterébe elvileg a lehulló átlagos csapadékmennyiség közel kétharmada egyszerre beleférne. A nem megfelelő agrotechnika alkalmazásával csökken a talajok szervesanyag-tartalma, a benne található hasznos élőlények száma, a pufferkapacitása, a vízgazdálkodása pedig romlik.

Ezekre érdemes figyelni:

• A talaj szerkezetesség, és a szervesanyag-készlet javítása legalább 3-4 növény termesztését a vetésforgóba illesztve.
• A talajművelés során minimális talajbolygatás, a művelési időpontot a talajállapottól függően megválasztva.
• A tarlómaradványok táblán tartása.
• A talajfedést biztosító növénykultúrák termesztése (zöldtrágya és mulcs).
• Évelők termesztése.
• Szervestrágya felhasználása.

A mulcshagyás

Lehetőség szerint érdemes a szármaradványok jelentős részét, vagy teljes egészét a területen tartani. A mulcs nagy esőkben nem hagyja az intenzív csapadékhullás hatására eliszapolódni talajt, így nem roncsolódik annak szerkezetessége. A mulcsnak nem csak a belőle kioldódó tápanyagok szolgáltatásában van szerepe, hanem a talajéletre is közvetetten kihat. Alkalmazásával a talaj szezonális és napi hőingadozása mérséklődik, nem sérül a talaj szerkezetessége, javul a szervesanyag-készlet és a vízgazdálkodás. Továbbá a gyomszabályozásban is hasznos.

A szerkezetesség fenntartása és javítása a fenti szervesanyag-gazdálkodáson túl az alábbiak szerint is lehetséges:

• menetszám csökkentése,
• haladási sebesség csökkentése,
• az erőgépek és művelőeszközök járókerekeinek taposásából eredő tömörödés csökkentése (alacsony-nyomású, széles gumiabroncsok használata)
• mulcs alkalmazása,
• forgatás minimalizálására irányuló talajművelés.

A lejtős területeken érdemes megfontolni a szintvonalas művelés lehetőségét, a megfelelő növényválasztást (nem mindenképp kapás kultúra termesztése), az egyenetlen magágy készítését a jó vízgazdálkodás érdekében. Érdemes lehet szintvonalakkal párhuzamosan dupla magszámú sávokat beiktatni, hogy meg lehessen törni a víz lefolyásának sebességét, és a felszínre jutó víz ne folyjon el a területről. Minden táblán megfontolandó a fasorok, fás sávok létesítése és fenntartása. Ezek természetes szélfogók, stabilizálják a mikroklímát, továbbá csökkentik a párolgást.