Tévedésen alapul a hiedelem, hogy miért kínozzák meg a macskák a prédájukat

Az etológus Csányi Vilmos azt mondta az Indexnek, hogy két olyan faj él a Földön, az ember és a csimpánz, amely nem csak megöli a prédákat, hanem olykor meg is kínozza azokat, mielőtt megöli. Többen jelezték azonban, hogy nem csak a legközelebbi rokonunk gyötör élvezettel, hanem más állatok is. Ezeknek is érdemes utánajárni: tudományos, biológiai alapon. Miközben a haláltusáját vívja az áldozat, rettenetesen fél, a csúcsra járó feszültség pedig adrenalint (stresszhormont) szabadít fel, ez megédesíti a vért.

Élvezetből öl például az orka vagy gyilkos bálna néven ismert kardszárnyú delfin is. Ezek a hétméteres, 3-4 tonnás ragadozó emlősök imádják a fókabébiket (megenni), de amikor elkapják, nem pusztítják el azonnal őket. Először orrukkal több méter magasra dobálják a prédát, és amikor a fókakölyök visszacsobban a vízbe, egy másik kardszárnyú újra a levegőbe repíti. És így tovább, „labdáznak” vele, miközben a kis fóka minden bizonnyal szörnyű kínokat él át - írta az Index összefoglaló cikke.

A kínzások

Tortúrának teszik ki áldozatukat, hasonlóan, mint a macskák, akik köztudottan szeretnek hosszasan eljátszani a zsákmánnyal, a kismadárral, gyíkkal és hát persze az egérrel. Dobálgatják, elengedik, majd újra elkapják, farkuknál fogva lóbálják, lógatják, pofozgatják azokat, mielőtt végeznek velük.

Hogy miért kínoznak az állatok? Hogy elszórakoztassák magukat, mielőtt így vagy úgy lezárják a vadászatot? Vagy csak öncélúan kegyetlenkednek? Ugyan, miféle evolúciós előnye lehet ennek az értelmetlennek tűnő szokásnak? A természet ugyanis takarékos, nem sok viselkedés, tulajdonság alakul ki és marad fenn csak úgy, minden ok nélkül, l'art pour l'art.

Igazi ínyencek, apró szépséghibával

Hát azért, mert miközben haláltusáját vívja az áldozat, rettenetesen fél, a csúcsra járó feszültség pedig adrenalint (stresszhormont) szabadít fel, amely nem csak a fájdalomérzetét késlelteti, de megnöveli a vérnyomását és a vércukorszintjét is. Az édesebb vérben úszó préda pedig finomabb – hangzik a mélyen gyökeret vert közkeletű válasz. A macska (vagy éppen az orka) tehát azért „játszik”, hogy alaposan megklopfolva „megpuhítsa”, vérbőséget okozva szaftosabbá tegye és megédesítse a friss fogást. Megrögzött húsimádóként ösztönösen képesek (szó szerint is) feldobni a széttépnivalót (velük szemben egy növényevő hiába pofozgatja a káposztaleveleket, nem lesz ízesebb) - írták. A cikk szerint a bámulatos magyarázat nem igaz.

A körülbelül 8 ezer évvel ezelőtt az ember mellé szegődött macskák (a kutyák már több tízezer évvel korábban a közelünkben ólálkodtak) rendkívül specializálódott ragadozók. Számtalan kedves dolog elmondható róluk, de az, hogy édesszájúak lennének, semmiképpen - fogalmaztak.

Ennek pedig prózai oka van: a macskák nem érzik az édes ízeket.

A kínzás élettani alapja

A napi kalóriabevitelük zöme fehérjékből és zsírokból származik, és csupán két százalékban szénhidrátokból. nem tudni pontosan, miért alakult így, de más húsevő rokonaiktól, például a hiénáktól eltérően, a macskafélék (a házi macskáktól az oroszlánokon át a tigrisekig) nem rendelkeznek azokkal a bázispárokkal, amelyek az édes íz érzékeléséhez szükséges gén dns-ét alkotják. Sőt, a szénhidrátokat alig tudják megemészteni, májukból szinte teljesen hiányzik a szénhidrát-anyagcseréhez szükséges glükokináz enzim, ezért

a cirmos házi kedvencek akár cukorbetegek is lehetnek, és inzulinra szorulhatnak,

ha a kelleténél magasabb szénhidráttartalmú macskaeledelt kapnak rendszeresen.

Ha jobban belegondolunk, a cukorérzékelés hiánya valószínűleg nem okoz különösebb problémát nekik, gyümölcsevéssel ugyanis nem jutnának túl sok táplálkozási előnyhöz - írták. Egyes teóriák szerint azonban a dolce vita elhagyása akár elő is segíthette a táplálékok aminosav-egyensúlyának pontosabb becslését, amelyet erősen befolyásolhatnak vagy elfedhetnek az intenzív édes ízek. Még az is előfordulhat, hogy az adrenalindús vér (és hús) ízét jobbnak találják valamiért. Alapos kutatások hiányában azonban ezek az elképzelések egyelőre csak spekulációk - foglalták össze.

Két jó okuk is van játszani

Akkor hát miért nyúzzák, terrorizálják a zsákmányállatokat ezek a kedves szőrmókok, vagy ahogy mi, emberek látjuk, miért „játszanak” velük akkora elánnal?

A legelfogadottabb magyarázat szerint azért, mert evolúciós léptékkel mérve csak nemrégiben háziasítottuk őket, ezért máig megőrizték a vadon élő őseiktől örökölt ösztöneiket. Például azt, hogy amikor csak tehetik, vadásznak, akkor is, ha éppen nem éhesek. Nem véletlen, hogy a kóbor macskák óriási pusztítást képesek okoznak (csak az Egyesült Államokban becslések szerint évente 1,3-4,0 milliárd madarat és 6,3-22,3 milliárd kisemlőst pusztítanak el, és nem csak azért, mert korog a gyomruk). 

Állandóan motiváltak, és mindig készen állnak a zsákmányszerzésre. Sokszor nem is eszik meg a prédát, csak halálosan komolyan „játszanak” velük egy jót, s közben (ösztönösen) edzésben tartják az izmaikat, mozdulataikat, reflexeiket. Tréningeznek.

Hasonlóságok más fajoknál is vannak, sőt

Akkor tehát kijelenthető, hogy nem a csimpánz az egyetlen állatfaj, amely előszeretettel kínoz másokat? Nem egészen, a macskák ugyanis vadászzsákmányaikkal kegyetlenkednek, a csimpánzok pedig fajtársaikkal, és ez igencsak lényegi különbség. Nem jegyeztek fel olyan esetet még soha, hogy egy portyázó kandúrbanda elfogta, megkínozta és megölte volna egy loncsos kóbor vagy ráérősen sétáló fényes szőrű házi kedvenc fajtársát. Legfeljebb csak a szokásos marakodás.

Főemlős rokonaink viszont rendszeresen ezt művelik, és annyira agresszíven védik területük határait külső (más csoportokhoz tartozó) riválisaikkal szemben, hogy ha létszámfölényben vannak, akkor nem kegyelmeznek. Bizarr és brutális viselkedésük példa nélküli az állatvilágban.