Termesszen uborkát okosan!

Magyarországon csökkenő tendenciát mutat az uborkatermesztés és egyre kevesebben is foglalkoznak vele. Hogy kedvet ébresszünk-e kedvelt zöldség iránt, néhány pontban összefoglaltuk a legfontosabb tudnivalókat róla. Következzen tehát néhány tipp arra, hogyan terem bőven az uborka.

Első lépésként ki kell választani a megfelelő helyet az uborka termesztéséhez. Fontos, hogy a talaj szervesanyagban gazdag legyen, valamint a jó vízgazdálkodás és a semleges pH is elengedhetetlen. Amennyiben szervestrágyázással szeretnénk segíteni az uborka növekedését, úgy azt őszre kell időzíteni.

Szabadföldi termesztés esetén április 20. körül kell elvetni a salátauborka fajtákat, míg a csemegeuborka magját ráér május 10-20 között a talajba juttatni. Innentől folyamatosan lehet vetni az uborkát július közepéig.

Vethetjük az uborkát:

• sorba,
• fészekbe.

Sorbavetés esetén a sorok között legalább 1 méter távolságot kell tartani, valamint egy méterre maximum 10-12 magot vessünk. Célszerű a sorokat megemelni, egyfajta töltésként kiemelni a talajszintből, és ebbe vetni a magokat. Ezzel a lépéssel a nap jobban melegíti a talajt, gyorsabban növekedhet az uborka.

A növény fejlődése során, valamint a termésérés folyamán sok vízre van szüksége. Öntözését kis vízadagokban, naponta többször végezzük, de a legideálisabb a csepegtető öntözés lehet.

Az uborka meghálálja a talajtakarást

Az uborka meghálálja a talajtakarást, ugyanis a talajjal érintkező leveleken keresztül fertőz az uborka legtöbb kórokozója. A mulcsozást követően ugyan nem tudjuk kapálni a növényeket, de ez nem is akkora probléma, ugyanis az uborka sekélyen gyökerezik, kapálással könnyen kárt tehetünk a gyökérzetében.

Ha nem szeretnénk szabadföldbe magot vetni, nevelhetünk palántát is. Ehhez március végén vessük el a magokat cserépbe, az itt fejlődő palántákat pedig május végén ültethetjük ki a helyükre. De vigyázat! A palánták hajlamosak a dőlésre, ez ellen Ridomil készítménnyel védekezhetünk.

Miért előnyös a támrendszeres termesztés?

Az esetek döntő részében futó uborkafajtákat nevelünk, esetükben célszerű támrendszerre futtatni a növényeket. Támrendszeres termesztés esetében 50 centiméteres távolságra kell helyezni egymástól a növényeket, a támrendszerként pedig oszlopokra feszített növényhálót használhatunk legegyszerűbben.

Támrendszeres termesztés esetén sokkal jobban éri a nap az uborkát

A támrendszeres termesztés esetén a felfelé futó növények több napfényt kapnak, valamint jobban átjárja a levegő, nehezebben alakul ki betegség az állományban. A gyomlálás is könnyebb (ha nem használunk talajtakarást, mert akkor egyáltalán nem gyomosodik), mert jobban hozzáférünk a talajhoz. A rendelkezésre álló helyet is jobban ki tudjuk használni, és az sem mellékes, hogy a támrendszer jelentősen megkönnyíti a szedést.

A támrendszer egyetlen negatívuma, hogy esetében bonyolultabb a növényápolás. Ugyanis a felfelé igyekvő uborka hónalji hajtásait a földtől számított 40 cm-ig le kell vágni, valamint 4 cm-es magasság felett a hajtásokat 1-2, később 3-4 levélig vissza kell vágni, ezzel megakadályozva a növény elburjánzását.

Figyelje Agrárhírek rovatunkat, mert a következő, uborkával foglalkozó cikkünkben az uborka betegségeiről is szó lesz.

Forrás: agraroldal.hu