Talajépítés egy szezonon át – hogyan vágjunk bele?

Mindannyian hallottuk már, hogy a talaj – mint termőhelyi adottság – is a külső, nem befolyásolható tényezők közé tartozik a mezőgazdaságban. Akárcsak az időjárás vagy az energiaárak. Mi a helyzet akkor, ha kiderül, hogy igenis tudunk hatni talajaink állapotára, és nem csak negatív, hanem pozitív irányba is?

Számtalanszor megfordultunk a Martfű környéki földeken, amelyeket tél végén, tavasz elején kiterjedt belvízfoltok borítanak, tavasz végén pedig, amint melegszik az időjárás elkezdenek cserepesre száradni. Nehezen hittük el, hogy az amúgy kielégítő tápanyag-ellátottsággal rendelkező, 2,5-3% körüli humusztartalmú talajok ennyire „kitolnának” gazdáikkal. Egy nap egy környékbeli kolléga kifakadt: ő az elmúlt 10 évben semmilyen mélylazító eszközt nem látott ezeken a parcellákon dolgozni. És valóban: egyes táblákon a talajmintavevőt sem sikerült 25 centiméternél mélyebbre nyomni. Mit lehetne másként csinálni annak érdekében, hogy például az ilyen állapotban lévő talajok javuljanak?

Az első teendő az okszerű talajművelés alkalmazása, amely magában foglalja az erőgép és munkagép megválasztását, a forgalom csökkentését és a munkálatok időzítését. A szántás – kiváltképp a rosszkor és rosszul elvégzett szántás – talajromboló hatásáról és annak elkerüléséről hosszasan vitatkozhatunk (annak elismerése mellett, hogy vannak helyzetek, amikor a szántás elkerülhetetlen), ám a probléma nem csak a talaj bolygatásában, hanem a menetszámban is rejlik. Ez felveti a munkaszervezés kérdését is: minél több mindent elvégeznünk, annál rövidebb idő áll rendelkezésünkre, ezért nagyobb traktorra van szükségünk. Ez azonban egy önbeteljesítő jóslat: minél nagyobb gépünk van, a kihasználható időablak annál szűkebb.

  A művelési rendszer mellett a tápanyag-utánpótlás előrelátó megtervezése is kardinális kérdés. Ebben segítségünkre lehet egyrészt az ötévente kötelező talajvizsgálat, a kultúrnövények igényeinek ismerete és a talajban végbemenő folyamatok megértése. Hogyan alakul át az ammónium-nitrát a növény számára felvehető tápanyaggá? Hogy néz ki ez a folyamat a karbamid esetén? Hiába mindkettőt nitrogén-utánpótlás céllal juttatjuk ki, a lezajló reakciók és azok melléktermékei, valamint időtartamuk eltérő lesz. Mennyi hasznosul az ősszel alaptrágyaként kiszórt készítményekből? Egy 4-5 napos belvíz akár megfelezheti talajaink N-készleteit, és hasonló károkat okozhat a foszfortartalékoknál is, az erózióról és a talajszerkezet romlásáról (tömörödés) nem is beszélve.

Mi lehet a megoldás egy ilyen mostoha területen? A humusztartalom növelése és a folyamatos talajtakarás az egyik megoldás, amely csökkentheti a problémákat. Egy százaléknyi extra humusz hektáronként 150-200 000 liter víz befogadását jelenti – ez 15-20 mm csapadékmennyiségnek felel meg! A köztes növénykultúrák felveszik és tárolják az őszi betakarítás után megmaradó vagy ősszel kiadott tápanyagokat, majd tavasszal, elpusztulásuk után a következő főnövény rendelkezésére bocsátják azokat. Lebomlásukkor takarják a talajt, védve azt az eróziótól, elnyomják a gyomokat és biomassza tömegükkel növelik a szervesanyag-készletet. Természetesen alkalmazásuk egy sor agrotechnikai és növényvédelmi kérdést vet fel: nem lesz-e nedvesebb a takart talaj, nem melegszik-e lassabban fel a takarás miatt? Milyen problémákat okozhatnak a szármaradványokon áttelelő betegségek? Mi van akkor, ha túl kevés víz marad a következő kultúrának?

Nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a talajaink adottak és megváltoztathatatlanok: a talajépítés időt és szaktudást igénylő folyamat, azonban a befektetések megtérülésének alapja az agráriumban mindig a talaj lesz. Ha további lehetőségekre, konkrét megoldásokra és a buktatók elkerülésének módjára kíváncsi, ajánljuk figyelmébe az AGRO.bio szakmai igazgatójával, Daoda Zoltánnal közös előadásunkat az Agrár Akadémia webkonferencián, ahol választ kaphat a fenti kérdésekre és már ebben a szezonban elkezdheti talajai megújítását.

További információ és online jelentkezés a webkonferenciára: www.magro.hu/webkonferencia

A cikk szerzője: Diriczi Zsombor, ügyvezető, Déméter Biosystems Bt.

(x)