Szép és strapabíró a kövirózsa – és gyógyít is!

Régen, a parasztházak tetején szinte mindig volt egy-két kövirózsatelep. Úgy tartották, így nem csap bele a villám a háztetőbe. De a fülgyulladások kezelésében is jó szolgálatot tettek ezek a pozsgás növények. Igénytelenségének köszönhetően még a tetőcserépen is jól fejlődik a kövirózsa, számára elegendő egy kis korhadék az odahullott levelekből, már azon is képes megtelepedni.

A régiek úgy tartották, hogy a tetőre telepített kövirózsa megvéd a villámcsapástól. Népies neve, a fülfű pedig onnan ered, hogy nedvével a fülfájást enyhítették. Érdekesség, hogy a házi kövirózsának közel 80 magyar neve alakult ki, tájegységenként más-más névvel illették…

A kövirózsák (Sempervivum, Jovibarba nemzetségek fajai) eredetileg a magashegységekben élnek a kövek között kis ékszerekként megbújva. Számos fajuk mellett rengeteg díszváltozatuk ismert. Szárazságtűrésük miatt ideálisak temetők kőedényeibe is, de fagyálló cserépedényben igazi mini sziklakertet rendezhetünk be belőlük teraszunkra.

E növények szín- és formagazdagsága óriási, talán csak egyetlen hátrányuk van, hogy apró termetükből adódóan kizárólag olyan helyre ajánlott ültetni őket, ahol közelről szemlélve gyönyörködhetünk bennük.

Rengeteg változatuk van

A kövirózsák alapfajai kitűnően alkalmazkodtak az élőhelyük megkívánta viszonyokhoz. Találunk telepben növő, alig fél centiméteres átmérőjű kövirózsákat is, de egyes fajaik akár a 20 centiméteres nagyságot is elérhetik. Érdemes díszkertészeti szempontból kiemelni a pókhálós változatokat, amelyek levelein pókhálószerű szövedék alakul ki. Ez gyűjti a reggeli harmatot, és árnyékolja is a növényt a tűző napsütésben. Emellett számos színű, formájú, pillázott és szőrözött, sőt csöves levelű változataikkal is találkozhatunk a kertészetekben.

A kövirózsa virágzik, majd meghal…

Monokarpikus növények: évelők, de csak egyszer teremnek. A kövirózsák évekig növekednek, de a virágzásukat követően a növény elpusztul. Indával is szaporodnak, így akkorra már annyi sarjból áll a telep, hogy fel sem tűnik sokszor, hogy a virágszárral együtt a növény is elszárad.Hiszen a szorosan mellette levők gyorsan belakják a megüresedett helyet.

Az indák hossza, amelyen a kis sarjnövények fejlődnek, szintén nagyon változatos lehet. Egyes fajok akár 10-30 centiméteres indán hozzák a sarjat, hogy az minél messzebb kerüljön az anyatőtől. Azaz a későbbiekben ne egymás elől szívják el a korlátozottan hozzáférhető vizet és tápanyagokat.

Más fajok más módszereket dolgoztak ki erre: épp rövid indát fejlesztenek. A sarjnövény az anyatő levelei között fejlődik ki, majd amikor már önálló életre képes, a szinte láthatatlan hosszúságú inda is elszárad. A kis gömb formájú növények egyszerűen lehullanak az anyatőről, és tovagurulnak, majd miután valahol megrekednek gyökeret eresztenek, és új életet kezdenek.

Fontos a jó vízelvezető talaj

A kövirózsa tartása nagyon egyszerű, csak pár alapszabályt kell betartanunk. Az egyik, hogy mindig kavicsos-homokos jó vízáteresztő talajba ültessük őket, mert a pangó vizet nem viselik el. Ez főleg a tavaszi hóolvadáskor szokott gondot okozni – már ahol van hó. Ebből adódik, hogy miután begyökeresedtek, belakták új helyüket, általában nem igényelnek öntözést, a természetes csapadék elegendő számukra.
A másik, hogy mindig napos helyen tartsuk e növényeket, hiszen természetes élőhelyükön is ehhez szoktak hozzá. A kövirózsákkal a legrosszabb, amit tehetünk, ha szobába visszük őket, mondván egy ilyen kis aranyos növény milyen jól mutatna bent. A fényhiány miatt napok alatt eltorzulnak, majd elpusztulnak.

A kövirózsa mint gyógynövény

A házi kövirózsa (sempervivum tectorum) leveléből kinyert levet hűsítő, fájdalomcsillapító és összehúzó hatása miatt régen a népi gyógyászatban széleskörűen használták külsőleg.

Hatásos vágott sebek, rovarcsípések vagy akár égési sérülések kezelésére is. Bőrápoló hatása is van.  Csillapítja az égő érzést és viszketést gyantázás után. A nedvét egyszerű gyógyszertári krémbe keverve használhatjuk májfolt vagy akár más bőrelszíneződések halványítására.
A növény levelének a forrázatát teaként is használhatjuk torokgyulladásra, kisebesedett szájra.
Fülfűnek azért nevezik, mert a leveleiből fülbe csepegtetett nedv elmulasztja a fülfájást, fülzúgást. Vírusölő és baktériumölő hatással rendelkezik.

Hatóanyagai: cseranyagok, nyálkaanyagok, gyümölcssavak közül almasav, izocitromsav. Egyes vidékeken a levelekből salátát készítettek, vagy ivóvízhez keverve üdítőitalként használták a présnedvet. Nagyobb dózisban hányingert kelt, ezért csak mértékkel tanácsos belsőleg alkalmazni.

(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)