Pompás virág, markáns illat

A hagymazöldségek délceg virágait és nyers valójában nem mindig kellemetes hagymaillatát sokan ismerik. A zöldségesnél is megvásárolható kommersz hagymák mellett vannak azonban olyan különlegességek, amelyek termesztésével érdemes a díszkertekben is próbálkozni.

A sor elejére kívánkozik a kunkori, illetve rocambol néven is ismert évelő fokhagyma (Allium sativum convar. ophioscorodon). Meghökkentően vékony, kettős karikába kunkorodó - innen a találó név is - lengedező magszárain sarjhagymákat hoz a virág helyett.

A különlegességet utcai kertbe is érdemes ültetni, mert szegélyként jól mutat; de nem bánja meg, aki fa- vagy kőedénybe ülteti. Eredeti élőhelyén, Ázsiában a fő hagymafélék közé tartozik, nálunk mégis kevesen ismerik, pedig az évelő, teleket túlélő növény előnye, hogy pozitív tulajdonságaiban hasonlít a fokhagymára, csak nem olyan illatos.

Sok fűszerkertben, de konyhai cserépkertben is gyakori a metélőhagyma (Allium schoenoprasum) vagy snidling. Két típusát ismerik: az erőteljes növekedésűt és azt a finomabb levelűt, amelyik szinte gyepet fejleszt. Jól megfér az egynyári virágokkal, ha szegélynek ültetik. Annyit kell róla tudni, hogy évelő növény, de telepeit 3-4 évente új helyre kell költöztetni. Az első évben a csokorban élő növényt hagyni kell megerősödni, a második évtől azonban a leveleit lehet vágni.

A díszhagymák nemcsak igénytelenségük miatt népszerűek, hanem csodás, hosszasan virító virágaik teszik közkedveltté ezt a társaságot. A 80-100 cm magasiráni hagyma (Allium aflatunense) és az ibolyás hagyma (Allium carinatum ssp. pulchellum) júniusban bontja virágait.

A termetes óriás hagyma (Allium gigantheum) és a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon) júliustól kápráztat virágaival.

Az apróbb léggömbhagyma (Allium christophii) és a sziklai hagyma (Allium oreophilum) inkább a sziklakertekbe való.