Olykor a kevesebb a több

Lezárult egy hosszú évtizedeken át folytatott, szenvedélyes vita: a legfontosabb gyümölcseinknél előnyös és gazdaságos a szakszerű gyümölcsritkítás. Ez ugyanis nem csökkenti a betakarított gyümölcs mennyiségét, viszont fokozza annak a küllemi és a beltartalmi értékét, tehát a termelés gazdaságosságát, a gyümölcs fogyaszthatóságát.

A gyümölcsfák elsődleges életcélja a fajfenntartás, ezért tavasszal jóval több virágot nyitnak, mint amennyire szükségük volna. A virágok egy része nem is termékenyül meg és elszáradva, rövid időn belül lehullik. A megtermékenyült virágokból terméskezdemények képződnek, amelyek – kedvező időjárás és megfelelő tápanyagellátás mellett – gyümölccsé növekednek.

A fák rendelkeznek egy bizonyos önszabályozó képességgel, amelynek egyik tulajdonsága az, hogy a fa igyekszik megszabadulni attól a kezdemény-többlettől, amelynek a felneveléséhez nem rendelkezik elegendő tápanyaggal (asszimilátával). Ezt a folyamatot természetes ritkulásnak nevezzük és ez május végén rendszerint be is fejeződik. Ez a ritkulás azonban csak a szabadban álló gyümölcsfák számára elégséges, de a családi fogyasztásra vagy a piacra termelő kertész számára nem kielégítő, ezért az esztendők többségében szükség van a jól megszervezett és átgondolt gyümölcsritkításra is, amelynek legkedvezőbb időszaka június hónapra esik.

Kajszi és őszibarack

A sárga- és az őszibarackot (beleértve az egyre népszerűbb nektarinokat is) most kell átvizsgálni és a gyümölcsöket olyan mértékig megritkítani, hogy a termővesszőn levő két, teljesen kifejlődött gyümölcs között egy harmadik is elférhessen! Így a gyümölcsök nem akadályozzák egymást a fejlődésben, mérséklődik a fertőzési veszélyezettségük, szépen színeződnek és ízletessé érnek.

A túl sok gyümölcs minőségromláshoz vezethet (Fotó: eztfaldfel.hu)

A feleslegessé váló gyümölcskezdeményeket egyszerű csavarással és nem tépéssel kell eltávolítani. E két gyümölcsnél a csontmag kialakítása jár a legnagyobb tápanyag felhasználással, ezért az idejében elvégzett gyümölcsritkítással a fákon maradó gyümölcsök bőségesebb tápanyagellátását segítjük elő!

Alma és körte

Fontos a gyümölcsritkítás az alma- és a körtefákon is. Ezeknek a virágai virágbogban nyílnak, vagyis egy termőrügyből több virág keletkezik. Ha mindezek megtermékenyülve gyümölccsé alakulnának, akkor nem férnének el, tehát egy bogon csak a két-három, legfejlettebb gyümölcskezdeményt szabad meghagyni, a többit ollóval le kell vágni, mert az egymással összeérő, fejlődő gyümölcsöket a molyhernyók biztosan felkeresik.

Szőlő

Egyre nagyobb jelentőséget nyer a ritkítás a szőlőtőkéken is, mert mind az étkezési, mind a borszőlő minőségét nagymértékben befolyásolja a fürtök és a lombozat egyensúlya. Túlzás nélkül mondható, hogy a termés mennyisége és a minősége között negatív összefüggés van, azaz minél több a termés, annál kevesebb a benne felhalmozott cukor, sav, illat- és zamatanyag-tartalom! Ezért a jól kezelt tőkéken arra kell törekedni, hogy a termővesszőkön kétszer annyi lomblevél legyen, mint a fürtök száma! A túlságosan hosszúra nőtt termőhajtásokat a legfelső fürt fölött zöldellő levél felett már most – június első felében – célszerű visszavágni.

A szőlőtermesztésben is egyre nagyobb szerepe van a termésmennyiség szabályozásának

A leritkított, hulladék gyümölcsöt és hajtásokat ne hagyjuk a fák alatt, mert ezek különböző betegségeket és kártevőket is terjeszthetnek. A legjobb helyük a komposztládában van!

Ha a fa egyszer több virágot és gyümölcsöt hoz, mint amennyit elbír, akkor évről évre váltakozni fog a terméshozama: hol többet, hol kevesebbet terem. Megoldást jelenthet a rendszeres, minden évben elvégzett metszés, valamint a virág és gyümölcsritkítás.

Forrás: balintgazda.hu