Napi 17 órát dolgozik a 90 éves gazda

Sok fiatal férfi példát vehetne az idős gazdától. A kunhegyesi gazda ugyanis hajnali öttől este tízig a szántóföldön tevékenykedik. Pedig nemrégiben már szépkorúként, hivatalosan köszöntötték kilencvenedik születésnapján.

Túlzás nélkül a föld semmivel sem összetéveszthető szaga élteti, hiszen ebbe született bele. Szülei, családja, az összes rokonság a föld illatával kelt, feküdt. Nem csoda, hiszen mindahányan gazdálkodtak, ki tudja hányadik ősüktől kezdve. Ebbe születtek, ehhez értettek. Annak idején az édesapja korán befogta a munkába a cseperedő fiát: először legeltette a jószágokat, majd amikor nagyobb lett, kivette a részét a kukorica kapálásból, aratásból, répaszedésből is. Volt idő, amikor üldözték földjei miatt, kuláknak bélyegezték, aztán ahogy változott a világ, ismét nyugodtabban gazdálkodhatott, sőt képviselőnek is megválasztották a kunhegyesiek.

– Mindegy, milyen rendszer volt, mindegyikben meg lehetett találni a boldogulásunkat – mondja az igazi kun gazda. – Volt idő, amikor gép mellett dolgoztam, s amit hétközben kerestem, már vasárnap elvitték. Mégis túléltük, munka nélkül sosem voltam.

Bandi bácsi és a Nívája mára elválaszthatatlanok lettek

K. Tóth András most is háromszáz hektáron gazdálkodik a családi gazdaságban. Búza, árpa, napraforgó, kukorica, repce, fénymag ad állandó teendőt, a különböző területekre naponta többször is ki kell autóznia a Nívával, amely szinte már hozzá tartozik. Ráadásul ilyentájt szinte folyamatosan csörög a mobiltelefon a zsebében, hiszen a felvásárlók érdeklődnek, mire számíthatnak. Hajlott kora ellenére lépést tart tehát a korral, s erősen készül már arra is, hogy egyszer majd átadja szeretett földjeit. Minden bizonnyal unokája, a család negyedik K. Tóth Andrása veszi majd át egyszer a gazdaságot. A fiú ugyan még csak tizenhét esztendős, de kicsi gyerek kora óta részt vesz a munkákban, tanulja a gazdálkodás fortélyait.

S hogy Bandi bácsi igazán hisz a jövőben, s családjára gondolva tevékenykedik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy alig néhány évvel ezelőtt, nyolcvanhét esztendősen ültetett diófát. Ráadásul nem is egyet, hanem rögtön kilencvenet. Bár kicsi az esély rá, hogy az árnyékukban hűsöljön majd egyszer, de ha az egészsége megmarad, talán a termésüket még megkóstolhatja.

Forrás: szoljon.hu