Mit tegyen az egyéni vállalkozó őstermelő, ha iparűzési adót kell bevallania?

Hogyan vallja be az iparűzési adóját (IPA) az az egyéni vállalkozó, aki katás egyéni vállalkozó, de nem választotta az iparűzési adó esetében a tételes elszámolást és egyben átalányadózó őstermelő is? Továbbá hogyan kell bevallani az ipát, ha a két tevékenységnek különbözik az szja-ban választott adózása? Választhatja-e ez a vállalkozó, hogy átalányadózóként számolja el az összes tevékenységéből származó jövedelmet az iparűzési levezetésekor, abban az esetben, ha a két tevékenységéből származó bevétele 8 millió forint alatt van?

Szipszer Tamás adószakértő olvasói kérdéseket válaszolt meg az Adózóna weboldalán, ezt az anyagot szemléztük. A fentiekhez kapcsolódó kérdés, hogy várható-e, hogy összhang lenne a két törvény között? Vagyis, ha az egyéni vállalkozás és az őstermelés eltérő, akkor iparűzési adóban is ennek megfelelően lehessen bevallani az adót? Az őstermelő olvasó meglátása szerint a helyi adókról szóló törvényben (Htv.) semmi irányadó információ nincs erre vonatkozóan.

Együttes benyújtás, együttes meghatározás

A szakértő szerint az iparűzési adót szabályozó 1990. évi C. törvény 41/B paragrafusa alapján, ha egy magánszemély egyéni vállalkozói minősége és őstermelői minősége alapján is vállalkozónak minősül, akkor iparűzésiadó-bevallását együttesen nyújtja be, és az adóját együttesen határozza meg. Ez alól a szabály alól csak az az eset jelent kivételt, ha a katás egyéni vállalkozó az iparűzési adózásban a tételes adóalap-megállapítást választja, és emiatt nem keletkezik bevallási kötelezettsége e tekintetben. Azonban őstermelőként ebben az esetben is be kell nyújtania a bevallását. Amennyiben a két tevékenységnek különbözik a szja szerinti adózása, az még nincs kihatással az iparűzési adó bevallására – folytatta Szipszer Tamás.

A nettó árbevétel fogalmát a törvény 52. pragrafusának 22. pontja határozza meg. Ez a fogalom megegyezik a személyijövedelemadó-törvény szerint adózó egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők esetén. Ezért az adóalap számításának kiindulási pontja nem okozhat problémát. Vagyis bármilyen szja-törvény szerinti adózást is válasszon a magánszemély őstermelőként és egyéni vállalkozóként, esetükben nettó árbevétel a tevékenység végzésével közvetlen összefüggésben kapott áfa nélküli ellenérték, növelve a kompenzációs felárral, de csökkentve az adóhatóságtól kapott regisztrációs adóval és az egyéb bevételekkel (például kapott támogatás, kártérítés stb. értékével).

A fentiek alapján összesítve meghatározott nettó árbevételből kell levonni az összesített anyagköltséget, elábét, alvállalkozói és közvetített szolgáltatások értékét. Függetlenül attól, hogy az szja rendszerében milyen adózási módot választott. Valamivel bonyolultabb a helyzet akkor, ha a magánszemély adóalany a helyi adókról szóló törvény 39/A paragrafusát alkalmazná, vagyis az adóalapját egyszerűsített módszerrel kívánja megállapítani. Erre a vállalkozónak csak akkor van lehetősége, ha az adóévi bevétele nem haladja meg a 8 millió forintot.

Kérdésként jön elő az, hogy a 8 millió forintos értékhatárt külön-külön vagy együttesen kell-e nézni?

Mivel a törvény már említett 41/B paragrafusa csak az adó kiszámítását írja elő együttesen, de a 8 millió forintos bevételi határ számításánál nem ír elő összeszámítási szabályt, így az Adózóna szakértőjének álláspontja szerint – a 8 millió forintos összeghatárt külön-külön lehetséges figyelembe venni.

A szakértő szerint kétségtelen, hogy a jogalkotó nem adott megfelelő részletszabályokat az adó együttes megállapításához. Például nem tisztázott az az eset sem, hogy ha például őstermelőként negatív adóalap jönne ki (mert például az anyagköltség meghaladja a bevételeit), akkor egy ilyen negatív adóalap csökkentheti-e az egyéni vállalkozás pozitív adóalapját - írta a szakportál.