Megtörhető a juglon átka, van élet és kertészet a diófa alatt is

A dió egy olyan, juglon nevű vegyületet állít elő, amely az erre érzékeny növényekre mérgező, így gátolja azok a fejlődését. A kerti növények esetében a juglon-érzékenység leggyakoribb tünetei a levelek sárgulása, lankadása, hervadása a vegetációs időszak alatt, különösen forró, száraz időben. Ez végül a mérgezést elszenvedő növény pusztulását okozhatja. Van azonban több olyan cserje, zöldség, gyümölcs, illetve dísznövény is, amelyik ellenáll a juglonnak, és megfelelően fejlődik a fa alatt. 

A juglon nevű vegyületet a dió védekezésképpen, túlélése biztosítása érdekében termeli, ezzel ugyanakkor elnyomja, valamint gátolja a környező növények fejlődését - írja a hobbikert.hu. 

A juglon okozta hervadást és a vízhiány miatti stresszhatás okozta hervadást sok esetben összetévesztik

A juglon kiváltotta hervadás gyakran akkor is bekövetkezik, ha a talaj nedvességtartalma magas. A hervadás korai tünetei plusz víz kijuttatásával enyhíthetők, a vegetációs időszak későbbi szakaszában viszont a hervadás már nem állítható meg extra mennyiségű vízzel. A levelek barnulni kezdenek, majd a növény elhal. A diófa lombkoronája alá ültetett érzékeny növényekre a juglon leginkább a közvetlenül érintkező gyökérzetükön keresztül hat. Illetve a lehullott diólevelekben nagy mennyiségben felhalmozódó toxin van hatással rájuk, elsősorban kevésbé levegős, nyirkos talajban. Előfordulhat, hogy egy már eltávolított diófa korhadó gyökérmaradványaiból felszabaduló juglonra válik érzékennyé egy, a közelbe ültetett növény. A juglon-toxicitás ugyanis a diófa kivágása után is évekig fennmaradhat. Ennek megfelelően nem érdemes elsietni a megüresedett terület növényekkel való beültetését.

Így telepítsünk növényeket a diófa közelébe

• Az ágyásokat a diófától a lehető legtávolabbra tervezzük.
• Magaságyás kialakításával csökkenthetjük a közvetlen gyökérkapcsolatok kialakulásának esélyét.
• A talaj vízelvezető képességét szerves anyagok hozzáadásával javítsuk.
• Ne hagyjuk a diófa leveleit, a termések külső, bőrnemű héját, illetve ágait a beültetett ágyások közelében, a talajon lebomlani.
• Ne használjunk talajtakarónak diófakérget, illetve -leveleket tartalmazó mulcsot.

Több olyan növény is van, amely ellenáll a dióban található vegyületnek. Az érzékenységüket azonban sok tényező befolyásolhatja, például az adott növény általános kondíciója, vagy a talaj adottságai.