Még mindig kérdés: szerves- vagy műtrágya?

Ha azt mondjuk, hogy a foszfor és a kálium felhasználási szintje a hazai növénytermesztésben a 60-as évek szintjén van, nem tévedünk sokat. Ez azonban nem bók az ágazat számára. A műtrágyázás helyett a szerves- és a műtrágya együttes felhasználásával kellene megújítani termőföldjeinket a hosszan tartó sikerek érdekében.

A mezőgazdasági hasznosítású talajok, termőföldek hazánk egyik legnagyobb természeti erőforrásainak számítanak. Épp ezért ezek védelme és jó kondícióban tartása kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon.

Ezt csak tudatos mezőgazdasági tevékenységgel, tervszerű tápanyag-visszapótlással lehet megoldani. Azonban a helyzet koránt sem ilyen egyszerű, ugyanis – ha jogosultak akarunk lenni az Európai Uniós támogatásokra – sok előírást kell betartani. Az egyik legjelentősebb ilyen szabályozás a nitrát-direktíva. Ez kimondja, hogy adott területre mennyi nitrogén hatóanyagot lehet kijuttatni, ezt pedig akkor is be kell tartani, ha az a növényeinknek éppen kevésnek bizonyul.

A szerves trágya hosszú távon hat kedvezően a talajra és az abban fejlődő növényekre

A nitrát-direktíva egyébként egy érdekes szabályozás, amely a magyar gazdákat csak még nehezebb helyzetbe sodorja. Ez annak köszönhető, hogy míg a nyugaton jellemző (az összes nitrátterhelésért 90-95 százalékban felelős), extrém nagy állatsűrűségből adódó diffúz nitrogén és foszfor terhelést tolerálja, addig a keleti országokra jellemző, pontszerű nitrogén és foszfor terhelés ellen túlságosan szigorúan lép fel. A megoldás persze az lenne, ha minden EU-s országban az optimális szinten tartanák az állattartást (75 számosállat/100 hektár), valamint költség- és környezetkímélő trágyázási rendszereket alkalmaznának a gazdák.

Szerves- vagy műtrágya? Melyiket alkalmazzuk?

Köztudott, hogy a talajok tápanyagtartalmának megfelelő szintjét a szerves és műtrágya együttesen kijuttatott mennyiségével kellene elérni. Ez sem megoldott még Európában, mivel nyugaton és keleten más-más hibát követnek el a gazdák. Míg a nyugati országokban az optimális állatsűrűség 2-3-szorosa van jelen, plusz intenzíven műtrágyázzák a földeket, komoly agrár-környezetvédelmi problémákat okoznak a környezetnek a túlzott tápanyag-kijuttatással. Keleten pedig az a probléma, hogy az optimális állatsűrűségnek csak az egyharmadát érik el és emellett kevés műtrágyát juttatnak ki a gazdák, ezzel komoly terméskiesést okozva az érintett területeken.

Itthon is folynak kísérletek arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne megfelelően visszapótolni a tápanyagot a talajba. A vizsgálatokból tisztán látszik, hogy a többlet hatóanyag többlet termést eredményez, viszont az adott talajnak és növénykultúrának megfelelően kell kiválasztani a hatóanyagokat és azok kihelyezésének módját. Az okszerű tápanyag-utánpótlásnak a termésmennyiség növekedése mellett pozitív hatása van a talajsavanyodásra (lassítja), valamint segíti megőrizni a talaj humusztartalmát.

Bárhonnan közelítjük meg a témát, egy biztos: mind a szerves, mind a műtrágyának, komoly befolyása van a talaj állapotára és a termésmennyiségre. A műtrágya rövidtávon hat az említettekre, míg a szerves trágya hosszútávon biztosítja a termőföldek megfelelő minőségét.

Forrás: agrarszektor.hu