Lehet-e érdekesebbé tenni a Z generáció számára a mezőgazdaságot?

A mezőgazdaságot legyen szó akár a magyar, akár a külföldi helyzetről sajnos egyre jobban jellemzi a kiöregedés, nincs utód, aki átvenné a gazdaságot. A fiatalok a vidéki településekről elvándoroltak, valamiért nem találták meg a sokszínűségét a vidéki életnek, pedig mennyi lehetőség rejlik benne.

A Z generációt sok minden lázban tartja, de az nem feltétlenül a mezőgazdaság. Valamelyik nap beszélgettünk az egyik ismerősömmel, hogy mennyire megváltozott az emberek egymáshoz való viszonya. A mai világban a Facebook, Instagram, Messenger, stb. tartja a kapcsolatot, a telefon, tablet, laptop folyamatosan nálunk van, szinte nem is nézünk fel úgy járunk az utcán. Természetesen haladni kell a korral, nyomon követni a folyamatos változásokat, de az, a baj, hogy elfelejtjük a személyes találkozók fontosságát. A mostani generáció (Z) ebben nő fel, lassan nincs olyan dolog, amit online ne tudnánk megoldani, akkor hogy is várhatnánk el, hogy a mezőgazdaságban éljenek, dolgozzanak, ahol ki kell menni, megetetni az állatokat, nyomon követni fejlődésüket, figyelni a növények növekedését.

Érdekelheti-e a Z generációt a mezőgazdaság? (Fotó: Pixabay, 5688709)

Mi jellemzi a magyar családi gazdaságokat napjainkban?

A környezetemben egy kezemen megtudnám számolni hányan vagyunk fiatalok, akik a mezőgazdaságban, családi gazdaságban dolgozunk. A legtöbb gazdaságban 60-70-es korosztály továbbra is a vezető. Sokan panaszkodnak, hogy már kiszállnának a mókuskerékből, de nincs kinek adni, így inkább tovább folytatják a gazdálkodást. Nemrégiben vásároltunk egy juhállományt, és ott is szembesültem azzal, hogy nincs utód a mezőgazdaságban. Az ottani régi TSZ-ből kiválva egy páran összefogtak és tovább vitték az növénytermesztési, állattenyésztési feladatokat, azonban most ők azok, akik kiöregedtek, a gyerekeik nem akarnak ezzel foglalkozni, elköltöztek a településről. Számomra szomorú volt látni, hogy egy nagy gazdaság, teljesen szétaprózódik. Régen egy nagy területtel rendelkező telep, tisztító- szárítóval, istállókkal, gépműhellyel, magtárokkal részletekben eladásra került.

Kivételes esetek

Mindig vannak persze kivételek, a gazdaság átadásánál sincs ez másképp. Ismerek olyan gazdát is (egyet..), akinek fia átvenné tőle a feladatokat, csak itt a gazdaság jelenlegi vezetője nem hajlandó átadni. Biztos annak is megvan az oka, hogy miért nem, sajnos szerintem a bizalmatlanság a fő gond ebben az esetben. Egyszer rákérdeztem, hogy miért nem kéri a segítséget, de annyit válaszolt, hogy ameddig fel bír állni, addig ő akarja vezetni, azt, amit felépített, meg amúgy is mit csinálni akkor napról napra?

A gazdaság átadása nem is olyan egyszerű?

Nem hibáztathatjuk a szüleinket, azért, mert elsőre nincs meg az a bizalom irányukban, hogy az élete munkáját csak úgy tálcán átnyújtsa, azért igen is tenni kell. Gondoljunk csak bele, esetemben én a harmincas éveimben járok, de nemcsak én, a családi vállalkozás is, kettőnket neveltek fel a szüleim, vagyis mindketten a gyerekeik vagyunk valamilyen formában, és egyiktől sem szeretnének megválni.

„A lehetőség a kezünkben van, csak tudni kell használni.”

Saját magamból kiindulva igenis végig kell járni a ranglétrát. Tanuljunk, figyeljünk, legyünk alkalmazottak különböző cégeknél, akár egy multinál, hogy tapasztaljunk, hogyan is működik egy vállalkozás, később az ott tanultakat tudjunk alkalmazni saját gazdaságunkban.

Tapasztalatok otthoni alkalmazása

Mikor elkezdtem a családi gazdaságban dolgozni egy darabig azt gondoltam, hogy elpazaroltam jó pár évet, amit nem itthon töltöttem, de most már tudom, így volt jó, mert jól tudom alkalmazni az ott tanultakat, itt sok mindent feltudnék sorolni, az apró ám mégis lényeges dolgoktól kezdve (pl: hogyan kell helyesen megírni egy emailt), egészen egy cég irányításáig, az üzletfelekkel, partnerekkel, alkalmazottakkal való kommunikációig stb.. Ami viszont szerintem a legfontosabb, hogy szüleinktől tanuljunk, sőt azt is mondanám, hogy egymástól tanuljunk.

„Bennük ott a tapasztalat, bennünk pedig a fejlődő világ.”

Forrás: http://farmerlanya.blog.hu