Krízishelyzetben a zöldborsó – és vele a csemegekukorica

A FarmerExpo kiállításon rendezett Hortico Zöldség-Gyümölcs Kertészeti Konferencián alaposan körbejárták a zöldborsó és a csemegekukorica termesztésének és feldolgozásának problémáit. A zöldborsót igen hátrányosan érinti az éghajlatváltozás, évek óta csökken a termőterülete. Két oldalról van satuban az ágazat: az alapanyag-termelés kockázatát a termesztők viselik, a piacok viszont nem ismerik el az emelkedő költségeket.

Minden érintettet meghívtak a szervezők, a FruitVeB Magyar Zöldség Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és a Környezetgazdálkodási Kar, valamint a V-Trade Kft. A téma időszerűségét mutatja, milyen sok hozzászólás érkezett az előadások után rendezett kerekasztal-beszélgetés során. Feldolgozók, termesztők és integrátorok járták körül a témát, megegyezve abban, hogy ha nem sikerül megoldást találni, termesztők és feldolgozók együtt esnek a verembe.

Integrátor nem kaphat géptámogatást a zöldborsókombájn beszerzéséhez

Alapvető élelmiszer a világon a zöldborsó, de kérdés, hogy hol fogják megtermelni. Termesztését hazánkban a késő tavaszi fagyok, a nyári hőség és a hirtelen lezúduló sok eső korlátozza az utóbbi években. Hazánkban az országos termésátlag 4-5 tonna/hektár körüli, de ahhoz, hogy versenyképes legyen a szántóföldi növényekkel, legalább 6 tonnás termést kell elérni.

Az idén például csak a júniusban betakarított fajtákkal lehetett ezt a szintet elérni, a későbbiek jóval kevesebb termést adtak, vagy be sem takarították. A termőterületek zömén öntöznek, de azzal csak a szárazság hatása ellensúlyozható, a többi időjárási kockázat nem.

Létszükséglet e két kultúra számára az öntözésfejlesztés, amire nehéz engedélyt szerezni, ez lassítja a meghirdetett állami támogatás igénybevételét is. Sajnos sem zöldborsóból, sem csemegekukoricából nincs hazai vetőmag, és fajtainnovációra is szükség lenne.

Az EU csak mezőgazdasági termelőket támogat, így egy integrátor például nem kaphat géptámogatást a 250-300 milliós zöldborsókombájn beszerzéséhez, márpedig ilyen drága berendezést nem éri meg megvenni egy-egy termelőnek.

Egy egész iparág épül rá

A zöldborsóterület visszaesése magával rántja a másodvetésű növények, például a csemegekukorica termesztését is, ezért hangsúlyozták többen is, hogy egy egész iparág épül rá.

Konzervnek és mélyhűtött árunak dolgozzák föl ezt két terményt, és nagyrészt exportálják a végterméket.

A borsó betakarítási idényének szűkülése érzékenyen érinti a feldolgozókat, körülbelül a duplájára kell növelni a kapacitásukat, hogy a korábbi 35 napos idény helyett 22 nap alatt fogadni tudják a termést. A munkajogi szabályozás nem kedvez az ilyen munkacsúcsoknak, nem minden gyár vállalja be a hétvégi műszakot. 

Hiába a nagy exporthányad, nem nagyon tudnak árat emelni a késztermékek esetében, sőt a kiskereskedelmi láncok és főleg a diszkontok saját márkás, még olcsóbb termékként akarják forgalmazni azokat.

Abban is egyetértettek a résztvevők, hogy nem cél támogatással életben tartani egy ágazatot, ha nem éri meg önmagában is foglalkozni vele, de most krízishelyzet van, valamilyen forrást sürgősen találni kell a megsegítésére.