Kiváló fűtőanyag a venyige – közintézmények kazánjaiban égetve ontja a meleget

A jelenlegi árak mellett minden településen nagy feladat a közintézmények felfűtése. Visontán alternatív energiaforrást találtak: a javarészt szőlészettel foglalkozó vidéken a szőlőtőke levágott vesszőjét, a venyigét hasznosítják e célra. A Mátrai Erőműről ismertté vált településhez nagyjából ötszázhatvan hektárnyi szőlőterület tartozik, évente több száz tonna venyige keletkezik ott.

A sorok végén égetni csak szigorú engedéllyel szabad, szállítani pedig problémás és költséges a gazdáknak. Ezen segíthet az új hasznosítás. Az óvodát már a mostani fűtési szezonban csupán ezzel, gáz nélkül tudták kifűteni. Visonta öt közintézménye – a polgármesteri hivatal, az egészség- és művelődési ház, az óvoda, a sportcsarnok – fűtéséhez három-négyezer bála elegendő. Négy épületben már működésbe helyezték az ehhez szükséges kazánokat is.

Hajdanán az otthonok fűtéséhez használták

– Elődeink a lemetszett vesszőt összegyűjtötték, kévébe kötötték, és főzéshez, sütéshez, az otthonuk fűtéséhez használták. A szobák közötti búbos kemencék jobb fűtési hatásfokkal rendelkeztek, kevés tüzelővel is képesek voltak felmelegíteni a jó hőtartó tulajdonságú vályogházakat. Ma más a helyzet, 2006-tól kondenzációs gázkészülékekre cseréltük régi közüzemi gázkazánjainkat, ez volt a kezdő lépés – osztja meg velünk a történetet Szarvas László, a község polgármestere.

– Visonta me­zőgazdasági település, itt mindig javarészt szőlészetből boldogultak az emberek. A metszést követően kupacokba pakoltuk a venyigét, és kézi hordással a sorok végén gyűjtöttük. Idővel már minden második sor közepén halmoztuk, ahonnan traktor húzta ki. Végtére a sorsa mindig az lett, hogy elégettük.

Szétaprítva, mulcsként táplálták vissza

Amikor ezt szigorú engedélyekhez kötötték, a gazdák szétaprítva, mulcsként visszatáplálták a földekre. Sajnos vele együtt a növénybetegségek is újra bekerültek. Aki nem így tett, annak kevesebbet kellett permetezni, egészségesebb volt a szőlője.

Megkerestek a gazdák, hogy a venyige elhordását közösen oldjuk meg. Egy-két háztájinál a nyolc-tíz bála miatt nem lett volna értelme traktorra és venyigebálázóra beruházni, de ekkora mennyiségben már igen. Februárban-márciusban, metszési szezonban a gépek a levágott szőlővesszőből bálát gömbölyítenek, amit begyűjtünk egy kocsiszínbe, ahol szeptemberig szárad.

Szárazon emberi erővel is könnyen mozgatható a bála

Ha vizes a vessző, úgy harminc kiló megvan a hengerbála, de szárazon emberi erővel is könnyen mozgatható. A méretével sincs gond, mert negyven centiméter átmérőjű és hatvan centiméter magas, ami láncfűrésszel könnyen tányérokra darabolható. Így bármely vegyes tüzelésű kazánban, amelynek a nyílása kellően nagy, el lehet égetni.

Újbóli beruházásra volt szükség, hogy a pár éve korszerűsített gázfűtésű kazánok mellé kiegészítőként – akkor még úgy gondolták – nagy tűzterű fűtőberendezéseket ve­­gyenek. Az idei fűtési szezonban az óvodában már élesben használták, teljes mértékben kiváltva ezzel a gázt.

A köztes időben klímákkal tartják a hőmérsékletet

A külső hőmérséklettől és az épület hőigényétől függően egy-másfél óra alatt ég el egy venyigebála, egyszerre két-három elfér a kazánban. Nyolc órában ezzel fűtenek, a köztes időben klímákkal (amelyek energiaellátását napelemek adják) tartják a hőmérsékletet.

Mostanra már a sportcsarnokban, az egészségházban és a polgármesteri hivatalban is megtörtént a nagy tűzterű kazánok beszerelése, az elsőben már szintén ezzel fűtenek. Az idén az őszi fűtési szezonra már valamennyi közintézményben ekképpen akarnak eljárni, hiszen az idei próbaévben az óvodában jó hőmérsékletet tudtak elérni, és költségben is kedvező az alternatív energia a magas gázárak helyett. Venyigéből pedig jócskán akad errefelé.

(Forrás: szabadfold.hu)