A kínaiak feleszik a spanyolok sonkakészleteit

A spanyolok imádják a sonkájukat. A turisták hamar megtanulják, ha betérnek egy vendéglőbe, és azt mondják, hogy jamón ibérico de bellota, a hajszálvékony sonkaszeletek, ropogós kenyér és vörösbor jelenik meg az asztalon.

Azonban miután a tehetős kínaiak felfedezték a francia borok és sajtok, az olasz konyha, valamint a kaviár és a szarvasgomba kínálta örömöket, rábukkantak a spanyol sonkára, és divatba is jött. Olyannyira, hogy félő: kifogy a készlet. Az árak már szépen emelkednek, pedig a sonka az egyik legfontosabb eleme a spanyol karácsonyi asztalnak. Ma már egy 7,5 kilós darab ára – minőségtől és a márkanévtől függően 150 és 600 euró között van, vagyis az átlagára 375 euró (117 ezer forint).

A spanyol sonka bajba kerülhet az óriási keresletnövekedés miatt (Forrás: Pixabay, slavikfi)

Mondhatnánk: akkor termeljenek többet, Csakhogy annak feltételei vannak.

Először is a disznónak legalább 50 százalékig ibériai feketelábú sertésnek kell lennie. Aztán, mivel a „de bellota” azt jelenti, makkon hízott, ezeknek a sertéseknek az évek több hónapját el kell tölteniük a dehesán, a tölgyekkel beültetett legelőn, amely fűvel és makkal táplálja őket. A vágás előtt hónapokban pedig kizárólag ilyen diétán kell élniük. Arról nem is beszélve, hogy a sópác után a disznólábakat 36-48 hónapig kell szárítani a megfelelő hőmérsékleti és páraviszonyok között. Úgyhogy többet termelni nem lehet az egyik napról a másikra.