Kevesli az erdélyi magyar gazdák lehetőségeit és támogatását Náznán Jenő

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezet idén már kilencedik alkalommal rendezett gazdanapot, amelyen 10 kiemelkedő munkát végző gazda vehette át a Pro Agricultura Transilvaniae díjat. Náznán Jenő egyike azoknak a gazdáknak, akik elnyerték a díjat. „Jó érzés tudni, hogy 11 évi nyugdíjasélet után a gazdatársadalom még mindig gondol rám” – mondta az agrármérnök. A székelyföldi agronómus neve mára már összeforrt az erdélyi magyar gazdák gazdaköreinek szervezésével.

A Maros megyei Backamadarason született Náznán Jenő, a kommunizmus ideje alatt állami mezőgazdasági vállalatot vezetett. Majd 1989-ben távozott igazgatói állásából, ugyanis megfogalmazása szerint nem akart részt venni a rablóprivatizációban. Az 1990-es évek környékén sok mezőgazdasági nagyüzem vált közprédává, szülőfalujában viszont Náznán „helyi kárpótlási törvényt” dolgozott ki – írta a Szabad Föld. Ez a kezdeményezés tette lehetővé azt, hogy a takarékszövetkezet vagyonának értékesítése után a szövetkezeti tagok pénzbeli kárpótlást kapjanak az ingóságaikra.

Jól indult, aztán lelassult

A rendszerváltás utáni években a nagyüzemi termelés szétesésével nehéz helyzetbe kerültek az erdélyi magyar agrárszakemberek. „Maros megyében közösen kezdtünk el gondolkodni azon, mitévők legyünk. Ekkor találkoztunk a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének elnökével, Jakab Istvánnal. Az agrárszakember – aki máig betölti tisztségét a magyarországi gazda-érdekvédelemben – arra biztatott, lássunk hozzá a gazdakörök szervezéséhez. A magyar gazda-önszerveződés az ő tanácsaival indult útnak Erdélyben” – emlékezett vissza Náznán Jenő. Az újonnan alakult gazdakörökkel párhuzamosan megkezdődött a szervezetben a szaktanácsadás. Meghonosították az ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamokat, amely elvégzése után a román szakminisztérium által elismert diplomát adtak. A gazdakör munkásságai azonban nem hozták meg a várt sikert, ugyanis a hibás törvényhozás és az inkább síkvidékekre koncentráló román agrárpolitika miatt nem lehetett hatással az erdélyi birtokviszonyok változására. A cikk szerint a romániai mezőgazdaságra napjainkban erőteljes polarizáció jellemző. Egy agrárvállalkozói réteg nagy kiterjedésű területeken nyugat-európai színvonalú mezőgazdaságot valósított meg, azonban Erdély kis- és közepes nagyságú gazdaságainak térhódítására lenne szükség.

A gondok oka

Náznán szerint ennek oka, hogy a gazdák nem tudnak pályázni, vagy az önrészhez nincs gazdasági erejük. „Uniós forrásokból a kisgazdák földalapú támogatáshoz és az állattartásért járó aprópénzhez jutnak hozzá. Ez csak arra elegendő, hogy a termelő szinten tartsa gazdaságát, a kapott támogatásból azonban nem tud befektetni, sem korszerűsíteni” – fejtette ki a szakember. A backamadarasi agronómus szerint sok faluban újraéleszthető a gazdaköri hálózat, viszont azokat elsősorban a mezőgazdasági termények közös értékesítésének kell alárendelni. Az Erdély domb- és hegyvidékén gazdálkodók nagy kihívását a szervezett terményértékesítés hiánya okozza. Enélkül kistermelőként nem tudnak bejutni áruikkal az üzletláncok polcaira. A szakember szerint a frissen alakuló gazdaszövetkezetek és gazdakörök hozhatnak megoldást erre a problémára. „Több biztató példával találkoztam, ezért tartom fontosnak, hogy az erdélyi gazda is szervezett keretek között keressen felvásárló partnereket terményeinek értékesítésére” – mondta.