Hol van a vadászati etika?

Nagy indulatokat váltott ki közösségi oldalakon a nagyvadállomány csökkentéséről szóló hír. Napokon át izzottak a kommentek, a vélemények pedig sokszor ellentétesek voltak, ezért megpróbáltuk összegezni a hozzászólások lényegét.

Sok a vadkár (2 mrd Ft), de vélemények szerint óriási a vadászatból származó bevétel (20 mrd Ft) is. Illetve van aki úgy látja, hogy a kárt egyenlő mértékben el kellene osztani az állam, a tulajdonos és a vadászok között.

Gazda kontra vadász

Túl közel vannak a mezőgazdasági területek a vadászterületekhez?

Az is egy érv, hogy évekkel ezelőtt még alacsonyabb volt a termények mázsánkénti ára, így most ugyanakkora területen tett kár magasabb értékű, mint akkor volt. Az egyik vadász keményen támadja a gazdákat is:

„Ma már úgy vetik be a táblákat, hogy a kukorica vagy épp a búza már a les létráját nyaldossa az erdő szélén. Így a vadkárelhárítás persze, hogy nem működik, … ha disznó és a szarvas kilép az erdőből máris a kukorica második sorába lép egyből.”

A legtöbben abban látják a problémát, hogy a kisebb vadászoknak nincs esélye itthon vadászati lehetőséghez jutni („4-5 társaságnak írtam. Egy ígért, de nem lett belőle semmi, a többi válaszra sem méltatott”). Míg például Erdélyben már az internet, és hirdetések segítségével csábítják át a nagyobb tőkével rendelkező magyar vadászokat. Itthon nem kínálják a vadászatot, nincs lehetőség, hogy a megszerzett joggal élhessenek („Ha 60.000 vadász van a hazánkban és mindenki 3 db disznót lőhetne, akkor a disznóval nem lenne gond…”).

Vannak, akik viszont türelemre intenek, és a törvény létrejöttéig nem kívánnak nyilatkozni („minden évben csökken a vadállomány száma, a mértéke nem mindegy” illetve „félek nem lesz megoldás”).