Hiába van több ezer almafajta a világon, a magyarok a saját régi ízeikre vágynak

Világszerte több mint tízezer almafajtát tartanak számon, a magyar nyelvterületen pedig kétszáznál is több népi almafajta elnevezése ismert, amihez hozzájöttek az utóbbi évszázadban a nyugat-európai és amerikai fajták nevei, mint például a Jonathan, a Renet vagy a London pepin.

A nagyüzemi termesztés miatt jelentősen visszaszorultak vagy teljesen feledésbe merültek a régi fajták. Ugyanakkor a rendszerváltás körüli években kezdett felélénkülni az érdeklődés a hazánk klímájához leginkább alkalmazkodott, emiatt sokkal ellenállóbb hagyományos fajták iránt.

A cél a megőrzés

Létrejött a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat, A Tündérkert Mozgalom és a Nyitott Kertek projekt. 2014-ben a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ meghirdette a táji adottságokhoz alkalmazkodó, a Kárpát-medencében régóta termesztett gyümölcsfajták megőrzésére irányuló programját, amin keresztül egyházak és önkormányzatok telepíthetnek bemutatókertet – írja a Kerti Kalendárium nyomán a magyarmezogazdasag.hu.

A teljesség igénye nélkül következzen néhány, házikertben is sikerrel ter­meszthető, betegségekkel szemben ellenállóbb régi fajta.

A nyári almák közül június végén érik a Szent­iványi. Nagy történelmi múltra tekint vissza, valószínűleg cseh vagy lengyel eredetű. Leginkább a Felvidéken kedvelték. Jókai Mór a Kertészetgazdászati jegyzetekben az azonnali sikert elérni kívánó kertészeknek a Szentiványi alanyra nemesített almát ajánlja.

Nyári fontos

Kicsi, középkemény, savanykás, hamvassárga termései kevésbé tárolhatók, viszont a betegségekkel szembeni ellenállósága igen jó, igénytelennek mondható. A fa gyengébb növekedési erélyű.

Augusztus elejétől szeptember elejéig érik a Nyári fontos, vagy más néven Rétesalma, ami utal felhasználhatóságának módjára is. Az 1960-as évekig az egyik legnagyobb termőterületen termesztett fajta volt, mára mégis kiszorult, szinte eltűnt. Igen nagy méretű (230-500 g), a napsütötte oldalán halványpirosan csíkozott, kemény húsú, bő levű, erősen savas gyümölcsöket hoz, amelyek csupán 1-2 hétig tárolhatók. Betegségekkel szemben nem fogékony. A fa helyigénye elég nagy, mivel növekedési erélye erős, terebélyes koronát nevel. Későn fordul termőre, utána viszont bőtermő.

A Dániel-féle renet szeptember közepén-végén érik. Jellemzően nagy gyümölcsöket hoz, amelyek alapszíne zöld, piros csíkokkal tarkítva.

Édes-savas húsa krémes, roppanó. Jól tárolható, betegségekkel szemben ellenálló almafajta.

Októberben érik igazán a Batul

Szeptember második felétől és októberben érik a Batul. Erdélyből, a Maros mentéről származik. Neve a “bátul”, vagyis boglyafenék szóból ered, mivel pince hiányában a szénakazal alatt tartották, ahonnan tavasszal megsárgulva vették elő. Többféle változata létezik: zöld, sárga és piros. Gyümölcse középnagy, alakja szabályosan lapított gömb, napos oldalán halványpiros. Húsa fehér, bőlevű, íze kellemes, édes-savanykás. Nagyon jól tárolható, február végéig hibátlanul megőrzi elsőrendű piaci minőségét. Nagy, erőteljesen fejlődő fát nevel. Termőképessége nagy, de termés­ingadozásra és -hullásra hajlamos. Mindenféle talajon megél, de a talajnedvességre érzékeny, ezért a nedvesebb termőhelyeken jobban terem. Betegségektől keveset szenved.

Húsvéti rozmaring

Október elején érik az egyik legrégebbi, télre hosszú ideig jól tárolható, manapság is közkedvelt fajtánk, a Húsvéti rozmaring, más néven Honti alma. Középnagy (120-130 g), csúcsosodó termésének vastag, nehezen harapható, erősen viaszos a héja, aminek alapszíne zöldessárga, napos oldalán halványpiros pírral.

Decembertől júniusig fogyasztható, de taplófoltosságra hajlamos. Jellegzetes ízét, kellemes zamatát a tárolás során éri el, és kifejezetten előnyös, ha megcsípi a dér.

Termőtáji adottságokhoz jól alkalmazkodik, a szárazságot jól viseli. Fája erőteljes növekedésű, koronája elérheti a 12-14 métert is. Viszonylag későn fordul termőre, de azután rendszeresen terem. Betegségekkel és a rovarkártétellel szemben igen ellenálló, ezért külterjes termesztésre is ajánlott.

Szeptember végén, október elején érik az Entz rozmaring. Ősi magyar fajta, valószínűleg az Alföldön keletkezett. Termései közepesen nagyok, illetve nagyok. Sok hasonlóságot mutat a Húsvéti rozmaringgal, de gyümölcse nagyobb és inkább henger vagy hordó alakú. Bőre vékony, paraszemölcsökkel borított, húsa kellemesebb, porhanyósabb, áprilisig eltartható. A szárazabb, melegebb területeken érzi jól magát. A legkedveltebb téli almafajta volt az Alföldön, ugyanakkor országszerte sikerrel termeszthető. Elég erőteljes növekedésű. Későn fordul termőre, de azután rendszeresen és bőségesen terem. Betegségekre kevésbé fogékony.

Székely alma

Szeptember végén, október elején érik az Erdélyből származó Sikulai alma. A más néven Székely almaként is ismert fajta születési helye a feltételezések szerint Sikula község a Fehér-Körös partján. Már a török uralom alatt is ismert volt Arad megyében. A magasabb páratartalmat, melegebb éghajlatot és a nedves talajt kedveli, ezért a folyóparti iszapos terület az ideális termesztésére. Gyümölcse középnagy (120-160 g), de az idősebb fákon ennél nagyobb is lehet. Alakja megnyúltan gömbölyded, a nagyobb példányok általában egyik oldalukon hízottabbak. Héja kevésbé fényes, színe aranysárga, de ezt a sötétbordó csíkok csaknem elfedik. Íze kellemes, édes-savas, kissé fanyar, lédús. Középerős növekedési erélyű fája hamar termőre fordul, rendszeresen és bőségesen terem. Gombabetegségekkel szemben kifejezetten ellenálló, az almamoly, vértetű nem károsítja. Termése jól viseli a szállítást, sokáig eltartható. Legjobb ízvilágát tavaszra éri el.

Leánycsöcsű

Októberben szedhető és kora tavaszig jól eltartható a Hont megyéből származó Leánycsöcsű alma. Gyenge növekedésű fája a nedves talajt és a védett fekvést kedveli, de bárhová ültethető igénytelensége miatt, hamar termőre is fordul. Kórokozókkal, betegségekkel szemben ellenálló. Zöldessárga termése napos oldalán kissé pirosas, vékony héja fényes, enyhén viaszos. Kemény húsa közepesen leves, savanykás, aromás.