Gyapjú kisokos juhtartással kacérkodóknak

A juhokat ma már elsősorban húsukért tartjuk. Régen azonban volt egy ennél is fontosabb termék, ami miatt érdemes volt juhászattal foglalkozni: a gyapjú. A juhok kültakarója igen hasznos áru volt, mára azonban már nem igazán éri meg emiatt tartani a jószágot.

Ha a gyapjú kerül szóba, mindenki tudja, hogy a juhok kültakarójáról van szó. Azzal azonban sokan nincsenek tisztában, hogy a gyapjú egy olyan különleges állati szőrzet, aminek a szálai fonalfonásra, nemezkészítésre is alkalmasak, erősségük és finomságuk miatt. Gyapjút azonban nem csak a juhok növesztenek. A teve, a yak, vagy a láma kültakaróját is gyapjúnak hívjuk. A juhok gyapjának különlegessége viszont abban rejlik, hogy a háziasításuk miatt ez a jószág nem vedlik. Így akár több évig is növekedhet testének felszínén, ezért alkalmas akár ruhaneműk készítésére is.

A juhok gyapja többféle szálból – úgynevezett szálképletből – épül fel. A pehelyszálak foglalják el az alsó szintet. Ezek hossza akár 40 cm is lehet. Jellemzőjük, hogy hullámosak, már-már göndör hatást keltenek. A felszőrök vastagabbak mint a pehelyszálak, hosszuk elérheti az 50 centimétert is. Ezek a szálak nem tartoznak a gyapjú fogalomkörébe, értéktelennek tekinthetőek. A juhok arcán és orrán úgynevezett fedőszőrök találhatóak, amelyek 2 centiméter hosszúságúra képesek megnőni, ezeket sem lehet hasznosítani a későbbiekben. A juhok bundájában találkozhatunk még átmeneti szálakkal, amelyek a pehelyszálak és a felszőrök között helyezkednek el. A gyapjú minőségét egyértelműen rontó képletet hamis gyapjúszálnak nevezzük, amely durva, merev szálú, nem fonható és nemezesíthető.

Értékes gyapjút a fehér bárányok adnak

A gyapjúban van egy oda nem illő anyag is, a gyapjúzsír. Ez az anyag jó is, de egyben rossz is a gyapjú hasznosítása szempontjából. Ideális, mivel megvédi a szálakat a nedvességtől, napfénytől, vagy épp a mikroorganizmusok kártételétől. Ellenben komoly bosszúságot is okoz, mivel nehéz kimosni a gyapjúból. Erős mosószer alkalmazása szükséges, amely akár roncsolhatja is a szálakat. Minél könnyebben oldódik a zsír, annál könnyebb kimosni, viszont annál kevésbé is védi a gyapjú szálait a fent említett káros hatásoktól.

Fehér birkák előnyben!

A gyapjú színe értelemszerűen a juh színétől függ: lehet fehér, barna, fekete, szürke, kávébarna, stb. Az ipar azonban elsősorban a fehéret részesíti előnyben, így gyapjúhasznosításra a fehér bundával rendelkező juhokat érdemes tartani. Hogy miért? A válasz egyszerű: a fehér gyapjút bármilyen színűre be lehet festeni a későbbiekben, a feketéről ez már nem mondható el.

A gyapjú értékét azonban elsősorban nem a színe, hanem a finomsága határozza meg. Minél finomabb, annál értékesebb az ipar számára. Ugyanis a finom szálú gyapjúból lehet kellemes tapintású ruhaszövetet előállítani. A finomsága függ a juh fajtájától, korától, ivarától, a testtájtól, sőt, az elfogyasztott takarmánytól is.

Aki gyapjúbizniszben gondolkodik, célszerű megfogadnia egy tanácsot: kizárólag nőstény juhokat tartson. Ezek gyapja ugyanis sokkal finomabb, mint a kosoké, így többet is ér.

Mikor kerül nyírósúlyba a jószág?

A gyapjúhasznú juhok legfontosabb értékmérője a nyírósúly, másik nevén gyapjúhozam. Ez a szám mutatja meg az egy év alatt termelődött gyapjú súlyát kg-ban mérve. Ez függ a fajtától, ivartól, kortól és a nyírási időtől. Átlagosan nézve egy év alatt egy juh 3,5-6 kg gyapjút ad. Szakértők szerint a merinó fajtájú juhok tartása kifizetődőbb, nyírósúlyuk ugyanis magasabb, mint a többi fajtáé.

Avatatlan ember azt gondolhatja, hogy a birkáról lenyírt gyapjú, teljes súlya hasznosítható, pedig ez nem így van. A nyersgyapjú 15-20 százaléka víz, 10-30 százaléka zsír, 5-10 százaléka szennyeződés és mindössze 40-75 százaléka tiszta gyapjú. A tiszta gyapjú mennyiségének meghatározására a rendement fogalmat használjuk: azt fejezi ki, hogy egységnyi zsíros gyapjúban hány százalék, 17% nedvességtartalomra korrigált tiszta gyapjúmennyiség található. Meghatározása két módon történik: egyrészt becsléssel, másrészt mosás utáni műszeres méréssel.