Évszázados magyar hagyomány révén egy német gazdagodott meg

A magyar kanászok (disznópásztorok) már évszázadokkal ezelőtt alkalmazták azt a módszert a sertéstartásban, amivel egy német vállalkozó az elmúlt években komoly haszonra tett szert. A módszer nem bonyolult, bárki használhatja, de a sertés húsával csodákat tesz.

Egy német gazda, Fritz Schäfer egy több évszázados magyar hagyományt élesztett újra Németországban néhány évvel ezelőtt. Kipattant ugyanis a fejéből a szikra, mi lenne, ha hagyományos úton, makkoltatással hizlalná fel sertéseit a jövőben, ezzel is pénzt spórolva.

Az ötletet tettek követték. Leszerződött egy feldolgozó céggel és kihajtotta sertéseit az erdőbe. Nyáron az állatok némi szemes takarmány mellett kizárólag azt ették, amit az erdőben találtak: gyökereket, gumókat, növényi részeket. Majd jött az ősz, megkezdődött a makkhullás és ezzel a sertések egy olyan táplálékra találtak, amely alapjában véve változtatta meg húsukat. Finomabb lett a megszokottnál és jóval értékesebb, mint a hagyományos módon hizlalt társaiké.

Erdőn-mezőn jól érzi magát a sertés, a makkoltatás pedig kifejezetten jó hatással van a húsára

Az így tartott sertések jóval nagyobbra híztak, mint a telepen tartott társaik, így kevesebb költséggel több hasznot hoztak. Különösen, hogy a húsuk jóval értékesebb, finomabb, amit sokkal magasabb áron is lehet értékesíteni.

A vállalkozás azóta is működik, sőt, egyre nagyobb számban ’legelteti’ sertéseit a gazda. A húsuk egy részét saját maga értékesíti, a maradékot pedig a szerződött partnere viszi piacra. Érdekesség, hogy az érdeklődőknek kirándulásokat is szervez makkoltató sertéstartás bemutatására.